Page - 322 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2

322 végső unokája, JYuranics László pécsi kanonok, ki a Zrínyi emléke meg- ünneplésére alapítványt rendelt. Azóta ünnepé lett Szigetváron a szeptember 7-ke, melyre Szigetvár népe ünnepi gyászban gyűl fel, az áldozatra elszánt honszerelem buzdító szavait és lelkesítő dalait hallani. Ilyenkor az őrtorony falán egy sereg új név törli el a régieket. Rögtönzött névjegyei a látogatók- nak, kik eljöttek tisztelegni a vár örökös uránál. Baranyamegye. A ki a Zengővár vagy a Harsány csúcsáról végig tekint e megyén : egyszerre megérti, miért hogy mindenki, a ki valaha e megyében meg- fordúlt, vagy róla írt, magasztalással írja, elragadtatással beszéli tapaszta- latait. Egy gazdag gobelin, beszegve két hatalmas folyó ezüstjével, tele írva ragyogó színekkel, derűvel, áldással, hősi kalandokkal, nagy ütközetekkel, élettel és halállal. Maga a természet annyi bájt ruházott birodalmának ezen szögletére, hogy nem csuda, ha vonzotta az idegent, a betelepülőket, a vándorló, a hódító népeket : a keltát, a rómait, a gótot, a vandalt, a longobardot, az avart, a frankot, a magyart, a törököt. Mindegyik készre jött, s a mit itt talált, sajnálta, vagy nem bírta lerombolni mind. Még a török is épített benne, s a merre járt, a fű nem száradt ki a nyomain. Romok, várak és kolostorok romjai az ormokon ; a bérez koponyáján sűrű fürtökben foly le a szálas erdő, mint egy lovagnak dús haja; méhében a kőszén tüze alszik gazdag rétegekben, emlői csordúlnak a bortól, lábainál fakad a kútfő ; a megszülemlő forrás imbolyogva szalad ki árnyékos bölcső- jéből s csakhamar testvéreire, játszótársaira talál; azokkal egyesülve, szövet- kezve, ölelkezve, pörlekedve tova csörren; az egymásra borúló termékeny dombok selymes völgyeiben patakra csordúl a patak le a Dráváig, a Dunáig. Márvány szikláin mondák ülnek, vizeiben tündérek fürdenek, erdeiben karcsú vadak szökkennek (és sötét arczú vadorzók lapúlnak), dús mezőin énekelve aratja az arató a húszszorosán megáldott kalászt. Falvaiban béke és ünnep, városaiban élénkség, erő és sokadalmak. Innen a tetőről, innen a madár- szárnyáról nézve, a mint e tartományra ráborúl a sugaras ég. Szakadozott felhők a múltból, fehérebbek vagy sötétebbek, de valamennyi vérpiros szegélylyel, úszkálnak imitt-amott, Pécs fölött, Szigetvár fölött, Siklós fölött, Mohács fölött, és arra alá Eszék felé; hajtogatja a szél le Belgrádig, föl Budáig, de valamennyi itt megy keresztül, itt találkozik, itt dörren össze,