Page - 387 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2

387 nyilakkal, számos ágyúval éjjel-nappal lövette a várost, s létrák segélyével törekedett megmászni a bátran védett falakat. Tíz kisebb és kilencz nagyobb ostromot intézett a török a vár és város ellen, de mindannyiszor véresen veretett vissza a falakról. Miután a törökök rohamai annyi erőfeszítés, annyi áldozat után sem arathattak sikert, azon kivűl a táborban fogytán volt az élelem, s járványos betegség is ütött ki, a harczi kedv pedig mindegyre enyé- szett : nehogy a török fegyver újabb megaláztatást, Ibrahim hadvezéri híre nagyobb csorbulást szenvedjen, a lehangolt nagyvezér ösztönöztetve érezte Kőszeg. magát, hogy a végroham megkísérlése előtt furisichot négy küldöttje által a város átadására fölszólítsa. A fölhívásra Jurisich megjelent ugyan a bástya- résnél, de határozottan kijelentette, hogy a várat, melyet királyától nyert, míg él, föl nem adja. Ismételt és visszaútasított ajánlat után Ibrahim új rohamra vezényelte harczosait. A lefolyt napok tusáiban már tetemesen meggyérült őrség ezen roham alkalmával ismét hatvan harczos férfiú életével adózott e nap küzdelmeinek. Maga Jurisich is, golyó- és kopjától megsebesítve, kimerültségében egy védfal mögé vonúlt, hogy ott hősi küzdelemmel fejezze be bajnok-életét. De a gondviselés másként akarta. A város különböző pontjain levő aggastyánok, nők és gyermekek ugyanis rettegéstől űzetve, 49*