Page - 389 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2

389 polgárság fölszólította Nádasdy Tamást, Kőszeg várának zálogbirtokosát, hogy védelmezze meg a várost s tartsa meg a császár birtokában. Némethy Gergely azonban Nádasdyt már ekkor Bocskay ügyének megnyervén, Nádasdy egy ujját sem mozdította a város védelmére, s így az 1605 pünkösd napján Bocskay fegyverei előtt kaput nyitott. A császári hadak azonban nem sokára közeledvén, Bocskay hívei kénytelenek voltak a várost elhagyni. Ezután egész a Bethlen Gábor alatt megindult mozgalmakig békét élvezett a város. E mozgalmak azonban annál súlyosabban nehezedtek rája. 1619 deczember 14-én Bogrády János, Bethlen soproni őrségének kapitánya, mintegy 1000 huszárral Kőszeg külvárosába rontott, s a belvárost hódolásra szólította föl. A tagadó válaszra Bogrády a külvárost fölgyújtatta, katonái pedig a polgár- ságot bántalmazták és fosztogatták. Végre a városi tanács kénytelen volt Bethlennek meghódolni. E meghódolás azonban nem igen volt valami őszinte, mert Bethlen hadai ismételve is visszatértek Kőszeg alá, sőt 1620 őszén Bethlen maga is Kőszeg alatt táborozott, s annak külvárosát teljesen elpusztította. Az 1676-ik év egy viszontagságos sorsú asszony emlékét fűzi össze Kőszeg nevével. Széchy Mária grófnő, a „murányi Venus", Wesselényi nádor özvegye, kit egykor költők dicsőítettek s kortársai bámúltak, engedelmet nyervén, hogy Bécsből távozhassék — a városi levéltár adatai szerint — 1676 október 14-én Kőszegre érkezett. Itt rokonai körében, azok szeretetétől környezve, töltötte küzdelmes életének utolsó napjait a 80 éves, beteges- kedő nádorné, s 1679 júliusban elhúnyván, hamvait Kőszegen tették örök nyugalomra. Chernel Kálmán, Kőszeg történetírója, mikor 1873-ban az egykori jezsuiták, most benczések Szent-jakab egyházában Jurisich családi sírboltját fölnyittatta, különös figyelmet fordított az özvegy nádorné vég- nyughelyének föltalálására. Miután a Jurisich-féle sírboltot, úgy az egyház közép hajója és főoltára alatt elterjedő nagy sírboltot átkutatta, kiemeltetett egy harmadik sírboltot fedő kőlapot is. Ezen a főoltártól nyugatra, az ima- padok két sora között mintegy középen fekvő sírbolt nagyságra, építészeti t alakzatra nézve hasonló volt a Jurisich-féle sírbolthoz. Ejszakkeleti szögle- tében egy széttöredezett emberi koponya, néhány csontdarab, két alacsony vasállvány volt szemlélhető, melyen csak egyetlen egy koporsó nyugodhatott, mely azonban tartalmával együtt, az említett tetem-maradványokon kivűl, annyira szétmállott, hogy egykori miiétének jelei csak egyes porhalmokban voltak fölismerhetők. Ámbár az idő hatalma minden biztosan tájékoztató