Page - 428 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2

428 kupája aranyozott ezüstbe foglalt, zománczczal, drágakövekkel és igaz gyöngyökkel díszített kagyló. Az emeleti termekben elhelyezett képek, többnyire családi arczképek, nem annyira művészi érték, mint öltözék- tanúimányi szempontból becsesek; többek közt megvan itt a „Murányi Venus" (Széchy Mária) arczképe is. A történetkedvelőt érdekelheti a sok csatakép és zászló is. A fegyvertár külön, egymás alatti öt teremben van elhelyezve s igen gazdag és változatos; mindenféle fajta fegyvert találunk itt a XVI. századtól kezdve. Az utolsó emeleteken a falak hoszszában feltűnik egy hosszú láncz, mely a vár kútjához tartozott. E kút külön födél alatt van, 142 méter mély; török foglyok vésték a kemény sziklába az 1660—1690-ig terjedő években. Kivűl a várlakon meghagyták a régi vár 50 méter magas őrtornyát (donjon), melynek négy méternyi vastag falában csigalépcső vezet föl; itt-ott a falban fülkék is látszanak, melyekről a nép azt tartja, hogy azokba valaha embereket falaztak be. Fraknó várát a Nagymartom grófok építették, s innen vették későbbi nevöket. A család kihaltával a vár visszaszállt a koronára. Mátyás király 1466-ban Weisspriach Zsigmondnak adományozta; utóbb Mátyás halála után többnyire osztrák kézen volt mint zálog. Az országgyűlések folyton sürgették visszaadatását ; végre 1622-ben csakugyan visszakebelezték. Ekkor II. Ferdinánd Esterházy Miklós grófnak adományozta, kinek utódai ma is birják. A várnak újabb átalakítása az I. Lipót által herczegi rangra emelt Pál nádor műve. A várlak éjszaki ablakaiból áttekinthetjük az egész Lajta-hegységet, meg a Vulka völgyét. Sok helyütt bukkannak itt a kőkori ember nyomára. A bronz korról szép leletek tanúskodnak; képviselve van a hallstatti és La Tène-kor is. A római leletek igen gyakoriak. A sok lelő telep közül kiemelendő a szárazvámi, hol Mutenum-ot keresik és a széleskúti, hol szintén nagyobb római helység volt. A Lajta-hegység túlsó tövén is akadnak római nyomokra, különösen Loreto község, e híres búcsújáró hely határában. A járás székhelye Kismarton (Eisenstadt), rendezett tanácsú város 2975 lakossal. Alsó-Kismartonhegy nagyközség, Felső-Kismartonhegy, meg Kismarton-váralja kisközségek kapcsolatosak vele. A Lajta-hegység délkeleti lejtőjén épült. Múltja a kőkorszakig nyomozható vissza. A római időben itt nagyobb telep volt, mely a város éjszaki végétől Szent Györgyig terjedt. t Az Árpádok idejében mint Castrum szerepel. Mint határszéli város gyakran osztrák kézbe került. Az országgyűlések ismételten sürgetik az elzálogosított