Page - 445 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2

445 vonult egy részt Gerulatán (ma Oroszvár), ad Flexumon, Stailucon (ma Öttevény) és Arrabonán (Győr) át Bregetiumba (Ó-Szőny), mas reszt Ulmumon (Lajta-Bruck), Mutenumon (Fehéregyháza), Scarabantián (Sopron) át Sabariába (Szombathely). Magyar-Óvárnak mocsároktól körített emel- kedett helye mintegy teremtve látszott lenni arra, hogy erőd álljon rajta, és valóban hosszú századokon át fontos erődített hely volt. Trajanus idejében a moesiai hadtestben harczoló pannóniai légiók helyett e tájra a Rajna mellékéről küldetett két légió, melyek valószínűleg Óvárott is tanyáztak. Bizonyítja ezt nemcsak Vitruviusnak „De re militari" czímű műve, hanem a várbástya boltjába befalazott két római fölírat is, melyek szerint e légiók (X. gemina és XIV. gemina Mártis vitrix) Junónak, Minervának és a többi római istenségeknek hódoltak. Az az állítás, mintha a magyarok bejövetelük- kor itt már várat találtak volna, történelmileg ép oly kevéssé igazolható, mint az a másik, mely Óvár építését a Héderváryak őseinek tulajdonítja. Első nagyobb szereplése Kálmán király idejére 1096-ra esik, mikor az első keresztes hadjárat seregei erre vonúltak át. Az első keresztes hadak, melyek Walter és Amiensi Péter vezérlete alatt a Szentföldre indúltak, hazánkon áthaladtukban elég jól viselték magukat, csak Zimonynál kezdtek garázdálkodni ; de már a Gottschalk pap vezérlete alatt megindúlt csapat oly kicsapongásokat követett el, hogy Kálmán király szükségesnek tartotta az utána következő népáradatnak, melynek egyik vezére Leiningen Em ich német gróf volt, az országon való átkelést meg- tiltani. De a keresztesek erőszakhoz nyúltak, Moson várára törtek, melyet maga a király védelmezett, ki serege élén rájok ütvén, hirtelen támadt nagy megréműlésöket fölhasználva, úgy megverte őket, hogy csak kevesen menekültek vissza hazájukba; a többiek a vár körüli mocsarakban és a Lajtában lelték sírjokat. A történelmileg nem igazolható hagyomány szerint Kálmán király a keresztesek főembereit Magyar-Óvár mostani templomterén akasztatta volna föl. A XIII. században II. Otakar cseh király, ki csapatjaival 1271-ben Mosonmegyében dúlt, Óvárt is megvívta és lerombolta. 1289-ben Albert osztrák herczeg újból ostromolta Óvárt, melyet Bychou mester, Sylvester fia, hősiesen védelmezett, de megtartani nem bírt, sőt maga is fogságba esett. A XIV. században gyakrabban találkozunk Óvár nevével. Nevezetes évszám a város történetében 1354, a mikor Nagy Lajos anyja, Erzsébet özvegy királyné, óvári birtokait egy malom kivételével e helység lakosainak ajándékozta és azon fölül abban a kiváltságban