Page - 492 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2

492 török követség, Tvartko bosnya király, Lazarovics Iván szerb despota, stb. hosszabb ideig tartózkodtak itt. Milyen zajos élet uralkodhatott ez időben Tatában, könnyen elgondolhatjuk, ha tudjuk, milyen hatalmas kísérettel jelentek meg itt a külföldi uralkodók. A pápai követség vezetőjének, Traversarinak, egyik levele szerint 1434-ben ötezer ló volt a városban. Képzelhetjük, mennyi ember kellett ezek gondozására. A tatai zajos élet, vagy talán a király kívánsága arra bírta Komárom és Győrmegyc rendéit, hogy 1419 óta itt tartsák együttesen gyűléseiket. E gyűléseken Zsigmond király is megjelent, s ha nem volt Tatában, mással képviseltette magát. Zsigmond halála után Tata a Rozgonyiak kezébe kerülvén, az egy- kori zajos élet teljesen megszűnt. Csak Mátyás király uralkodása alatt látott a város ismét szebb napokat. Mátyás király ugyanis, látván a vár és város pusztulását, magához váltotta azt, s a várban vagy új palotát építtetett, vagy — a mi valószínűbb — a Zsigmond-féle palotát állíttatá helyre. Bonfinius, Ranzanus, Oláh Miklós érsek bámulatos dolgokat írnak e királyi palota aranyos termeiről, pompás folyosóiról és művészi bútorzatáról. (Lásd e kötet 151-ik lapján.) Ez épületek nyomtalanul elenyésztek, hírükön kivűl néhány igazán széf) monda őrzi Mátyás király emlékét Tata vidékén. Ilyen a Mária-kút regéje, továbbá az arany kacsa mondája. Ez utóbbi szerint a római vízvezeték kőcsöve a föld alatt vezetett a Pannon várig (Bregetióig). A nagy király és kísérete azzal mulattatták magukat, hogy Tatában egy fából készült, aranyozott kacsát tettek a vízvezeték csövébe, s az ó-szőnyi várig vágtatván, bevárták, míg az arany kacsa ott előtűnt. Mátyás halálával Tata fénykora is letűnt. Csak egyszer tértek még vissza a régi szép idők. II. Ulászló 1510-ben a hazánkban dúló pestis miatt Tatába ment, s ott tartotta meg az országgyűlést. A fényes gyűlés alkal- mával ott tartózkodtak a velenczei, pápai, lengyel, franczia, német államok követei, továbbá Bakocs Tamás esztergomi primás, Perényi Imre nádor, stb. A mohácsi vész előtt még egyszer találkozunk Tata nevével. II. Lajos Szolimán követét, Behram csauszt, állítólag a tatai várba záratta, s némelyek szerint ezzel szolgáltatott volna okot a szomorú emlékű háború kitörésére; e vélemény hibás volta azonban újabban már ki van mutatva. A vár keleti bástyáján egy márvány tábla jelöli azt a helyet, hol a rege szerint Behram csauszt a mélységbe dobták. A török hódoltság korában Tata majd a német, majd a török kezén volt. Szolimán 1543-ban a pompás királyi palotát fölgyújttatta, a várost és