Page - 508 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2

508 hegyvidékén Komárom- és Pestmegye között terűi el, mint természetes földrajzi egység, körülbelül hatszáz négyszögkilométernyi terjedelmű és ősterményeinek bősége miatt az ország egyik leggazdagabb vidéke. Esztergommegye egész területe 1.123.3 négyszögkilométer ; összes lakossága 78.378, melyből nemzetiség szerint 62.505 magyar, a többi német és tót; vallás szerint pedig 65.677 róm. katholikus, 9.135 református, 2.939 zsidó, 588 ág. evangelikus és 37 görög. A kis megye népessége elég sűrű, a mennyiben egy-egy négyszögkilométerre hetven ember esik. Nemcsak e vidéknek, hanem az egész megyének is egyetlen városa Esztergom, egész 1895-ig négy összeépített, de külön hatóságii városrészből állott, és pedig Esztergom szab. kir. városából (9.349 lakossal), Szent-Tamás (2.544), Szent-Györgymezó (2.698) és Víziváros (1.158) nagyközségekből. A miniszteri rendelettel egyesített négy városrésznek összesen 15.749 lakosa van. Termékenység dolgában Esztergom az ország nyolezadik megyéje, mert 170.343 kataszteri hold földje holdanként 5 frt 15 krt jövedelmez. (Bács-Bodrog, a legtermékenyebb megye, 7 frt 58 kr főátlaggal s Máramaros, az utolsó, 42 krral.) A megye fővize a Duna, mellékfolyója a Garam. Mind a kettő igen gyakran elönti és tönkre teszi a síkságok termését. Patakja nem sok van, de forrásvidéke igen gazdag. A megye főhegysége, a Pilis hegycsoport, az Alpesek rendszeréhez tartozó, majdnem százhatvan kilométerre kiterjeszkedő hegyvidék. A pilis- vidéki magyar nép a kopasz hegyormot s a kopasz vagy kiborotvált szerzetes- főt ma is pilis-nek nevezi. A nagy ágazató hegycsoport nemcsak egy néhai magyar vármegyét, de számos kisebb-nagyobb magyar és tót községet keresztelt el a saját nevéről. A pilisi s a gerecsei hegyek festői csoportozatainak földtani szerkezete majd olyan, mint a budai hegyeké: fehér, tömött mészkő, de keverve vékony, vörös rétegekkel, melyekből márványt fejtenek. Az esztergomi vörös márvány az egész környéken ismeretes, de leginkább használatos Buda- pesten folyosó-burkolatoknál, lépcsőházaknál és vízépítéseknél. A fővárosi paloták s az egész budai kopárt vörös márványa esztergomi termés. A leg- nevezetesebb márványbányák a Gerecsén vannak. Süttó, Piszke és Nyerges- Újfalu a Duna jobb partján főkép a márványnak köszönhetik fölvirág- zásukat. Nagy területeket foglalnak el az eoczén és oligoczén lerakodások is,