Page - 534 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2

534 Az állatvilág körében is nemcsak a gazdasági haszonállatok sikeres tenyésztésének vannak meg általános föltételei, hanem a vadállomány is dús, változatos; kis gondozás mellett a vadászat nemcsak mulattató, hanem haszonhajtó is. Különösen a szárnyas vadakban gazdag a megye; így fürjek- ben csak az alsó-temesi részek, erdei szalonkákban csak Horvátország, Zala és Somogy, foglyokban csak a nyugati határszéli megyék vetekedhetnek vele. Nagyobb vadak közül hegyes részeiben bőven tenyészik a vaddisznó, az őz, s nagy csapatokban a szarvas és nemcsak a példányok sokasága, hanem a mellett kiválósága, főleg a szarvasok agancsainak erőssége, tömött- sége és nagy ragyái teszik a megye vadállományát igen becsessé. Csak a halaknak mostoha a sorsa ; mesterséges tenyésztésökre alig vannak meg az előfeltételek, természetes tenyészésök pedig, mióta egyes tavak lecsapol- tattak, majdnem egészen megszűnt. Fejérmegye mai lakossága legnagyobb részt magyar. A Pannoniát lakó régi népekből, melyek a magyar elem bevándorlása előtt itt honoltak, alig r maradhatott meg valami. A IX. század végén, midőn Árpád benyomult népeivel, maga telepedett meg itt s vette a megyét saját nemzetségének birtokába. Utóbb telepedtek le azután a besenyők leginkább a megye déli részén, s a XIII. század végén a kun népnek az a része, mely nem tömören, hanem, mint az ország több részén, itt is szórványosan telepíttetett le. A török uralom a megye közép-kori magyar lakosságát szétzavarta, kipusz- tította úgy, hogy a régi magyarságnak csak foszlányai maradtak meg a megyében. Az a magyarság, mely ma alkotja a megye lakosságát, ezekből a megmaradt elemekből szaporodott újra föl, gyarapodva egy részt a nyugati és a felső magyar megyék ide átvándorolt magyar lakosságával, más részt idegen ajkú néptöredékekkel. De megőrizte régi sajátságait s különösen nyelvének eredetiségét és tisztaságát, mely az irodalmi nyelvtől leginkább csak némely szóhangok lágyításával, vagy keményítésével tér el. E tiszta magyar fajon kivűl, mely a megye lakosságának nemcsak zömét, hanem nagy többségét teszi, vagyis 221.000 főből mintegy 190.000-et, a török járom lerázása után jobbára alsó-ausztriai németek és fölvidéki tótok is telepíttettek le a megye egyes nyugati községeinek s szerbek néhány Duna- menti községnek és Székes-Fejérvár városának benépesítésére. Ma mindössze 26.000-re tehető a németek száma, kik leginkább az alsó-ausztriai tájszólást beszélik, s csak 2.700-ra megy a tótok és 2.100-ra a szerbek száma. De ezek is mind elsajátították már a magyar nyelvet. Székes-Fejérvár szerbjei