Page - 535 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2

535 nem is értik már a szerb nyelvet, s még szokásaikból és viseletűkből sem látszik meg, hogy idegen elemből olvadtak be. Lényegesen különböző a nép viselete a megye egyes részeiben. Először is Székes-Fejérvár nagy részt mezőgazdasággal foglalkozó köznépének a viselete üt el a megye többi részének lakosságáétól. Térdig érő, alul ránczos szárú s igen magas sarkú, jól fényezett, kerek orrú csizma, bőven szabott magyar nadrág, zsinórtalan dolmány és mellény, ünneplőre selyem mellény, melyet velenczei módra áttört czifrázatú nagy ezüst gombok ékesítenek, s magas, felső részén kiszélesedő, alul pörge kalap bolyhos selyem külsővel jellemzik a férfiak viseletét, míg az asszonyok mérsékelten rövid, szövet vagy selyem viganót, derékig érő, elől szétálló posztó, vagy szövet zekét hordanak s az egymásra öltött szoknyák sokaságával pompáznak úgy, hogy egy asszony nem ritkán tizenötöt is ölt egymásra. A parti és főkötő ismeretlenek; az asszonyok kendőt, ünneplőre színes, az éltesebbek fekete selyemkendőt kötnek fejökre, míg a leányok télen-nyáron hajadon fővel járnak. A vidék népének viselete abban különbözik a székesfejérváriétól, hogy a férfiak csizmája rövidebb, ránczos szárú, sarkán szintén patkós, dolmánya s nem ritkán mellénye zsinóros, fövege kis karimájú pörge kalap; az asszonyok pedig nem bővelkednek oly túlságosan a viganókban. A németek és szerbek viselete is csak nagyobb karimájú kalapjok által különbözik a magyarokétól. A nép ruházata átalában nemcsak csínos és tiszta, hanem jobb módra valló; kék vagy szürke posztóruhája, bundája, vagy legalább szűre minden valamire való embernek van. Télen köznapokon prémmel béllelt bőrruhát s kalap helyett általában szőrös bőrsipkát, a németek ünneplőre prémes bársonysipkát viselnek. A Duna mentén lakók közül sokan szélesebb karimájú kalapot, lapos pitykével díszített s térden alúl érő bugyogót viselnek. Újabb időben nagy változás kezd a népviseletben is lábra kapni ; mindinkább elmosódnak a különféle viseleteknek megkülönböztető jelei ; a bunda, melyet az előtt télen-nyáron — és pedig melegben kifordítva — viseltek, mindinkább megszűnik a tisztes jómód jelképe lenni; csak a tél hidege ellen használják. A legtöbb helyt nagy a hajlandóság szakítani a népviselettel s az általános polgári ruhára térni át. A jó mód ma nem fényes csizmákkal, zsinóros dolmányokkal, ezüst gombos mellényekkel tündököl, hanem a nyugat-európai szabású ruha kezd a férfiaknál már a vidéken is mindinkább elterjedni.