Page - 542 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2

542 Ugyanez mondható a gazdaságok vezetőire, a gazdatisztekre nézve is. Ezek is állandóan egy gazda szolgálatában, egy gazdaságban maradnak. Nem ritka az az eset, hogy két s több nemzedéken át ugyanannak a családnak tagjai a gazdatisztek valamely uradalomban. Megvan ennek az a nagy előnye, hogy a gazdatiszt és családja egész életét mintegy összeköti a gazdasággal, ismeri a földet, annak sajátságait, az összes körülményeket, a munkásnépet, a mi mind fokozott mértékben hat a jövedelmezőség emelésére. Fejérmegye az ország legrégibb lakott vidékei közé tartozik. Első biztos adataink a rómaiak idejéből valók, kik azt Kr. u. az első század végén szállották meg. A megye Pannoniához tartozott, s Aquincumból kiindulva, t dél felé két sorban volt római gyarmatokkal betelepítve. Ejszaknyugati része egyideig Felső-Pannoniának, míg a keleti rész Alsó-Pannoniának volt az alkatrésze, de a harmadik század elején az egész megye Alsó-Pannoniához s ennek a harmadik század végén történt kettéosztása után Valériához csatol- tatott. A római telepek sorban a Duna mellett s ezen kivűl a megye belső részében más sorozatban voltak elhelyezve. A Duna-melléki részen át vezetett az ó-buda—eszéki régi római út, melynek maradványaival ma is találkozunk, s mely nagy részében ma is országútnak használtatik. Az egész megye területén gyakran fordulnak elő római leletek, melyek kétségtelenné teszik, hogy egyike volt a rómaiak által legsűrűbben lakott területeknek. Ezt igazolja egyébként akkori határszéli fekvése is, mint a hol századokon át folyt a betörő népekkel a küzdelem Pannónia birtokáért. A negyedik században még itt találkozunk az I. és II. számú római légióval, » de Árpád bejövetelekor a megye már egyes szláv eredetű néptörzsek birto- kában volt. Az Árpád-házi királyok alatt s később a vegyes-házbeli királyok, főleg Zsigmond uralkodása alatt sokszor volt a megye pártharczoknak színhelye, midőn egész községei elpusztultak, de mint az országnak akkori központján a pusztulást gyorsan követte a fölújúlás, mert a megyebeli birtokok mindig a leghatalmasabb családok kezére kerültek. A végromlás szélére csak 1543 után jutott a megye, midőn a török Székes-Fejérvárt kezébe kerítvén, nemcsak a megye területén levő községeket dúlta fel, hanem a megyét mint ilyet is megszűntette s területét a budai pasa négy szandzsáksága — a budai, fejérvári, simontornyai és szegzárdi — közt osztotta föl. A közel másfél századon át tartott török uralom idején a megye birtokos osztályának nagy része is elszéledt és csak koronként jelent meg