Page - 580 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország IV (2), Volume 16/2

580 se hajózni, se — mikor a felszínt jég borítja — tengelyen járni vagy szállítani rajta. A tulajdonosok mindamellett a közönséget e jogok gyakorlásában legkevésbbé sem gátolják, s a közönség megszokta, a halászatot és nádlást kivéve, a Balatont köztulajdonnak tekinteni. A Balaton haszonvételei különfélék és ezek között a közlekedés, a halászat, a nádlás és a fürd'ó a legfontosabbak. A közlekedés vizén és jégen történik. Régebben csupán két rév- közlekedés állt fenn egy részről Veszprém- és Zalamegye, más részről Somogymegye közt. Egyik a tihanyi révnél, mely a somogyi parton szántódi révnek neveztetik és a melyen ma is kompközlekedés áll fenn s a másik a fülöpi révnél, Fülöp puszta és Boglár közt, hol ma már komp helyett gőzhajó jár. Nyáron át és általában akkor, a mikor a tó jéggel nem volt borítva, a két-három vármegye egymásra szoruló közönsége rendesen e réveken át érintkezett egymással. A tihanyi félszigeten át egy meglehetősen rosz és néhol fölötte meredek hegyi út vezetett le a Balaton partjára, a hol egy csárda és egy födött állás volt az utasok rendelkezésére. A közle- kedési eszköz pedig egy komp volt, melyen egyszerre öt-hat kocsi az eléjök fogott lovakkal és 30—40 ember volt átszállítható; ezt a kompot aztán a révészek evezőkkel hajtották át a túlsó partra. Főleg vásározók, lakodal- masok és malomba járók használták ezt az útat. A vízi közlekedésre gróf Széchenyi István terve és kezdeményezése szerint 1846-ban alakúit egy részvénytársaság, mely a tavon gőzhajó-járatokat törekedett életbe léptetni. Szerzett is egy gőzhajót, melynek gépezetét Angliából szállították, s a melynek csak hajóteste készült részint Budán, részint pedig Balaton-Füreden. E gőz- hajó neve Zala nagy költőjéről „Kisfaludy" volt. Széchenyi éles szeme már eltekintett abba a messze jövőbe, melyet még ma sem ért el a tó, de melyhez már közel van, a mikor a tó mindkét partját fürdőhelyek, villák, kisebb- nagyobb városok és falvak fogják ellepni, és a mikor nyáron a fürdeni és üdülni vágyó közönség, télen pedig az ipar és kereskedés emberei fogják majd a két partot folytonos és tömeges látogatásukkal megélénkíteni és összekötni. A legnagyobb magyar nem érhette ezt meg, és az általa 1846-ban tervezett és kiépített 11 kikötőből lassanként csupán kettő és esetleg három maradt meg, Balaton-Füred, Siófok és Keszthely; a többi kikötő-járatot, minthogy közönsége egyiknek sem volt, meg kellett szűntetni. A Balaton egész nagy fölszínén 30 éven át csupán ez az egyetlen gőzös volt látható. Csak 1875-ben állítottak szintén egy helybeli részvénytársaság segítségével