Page - 91 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Volume 17/1

Si orszâg legfôbb tisztviselöi ne csupân hivatalukra, hanem a kirâlyrtak is hûségeskiit tegyenek, a mi addig nem tôrtént. E rendelettel Lichtenburg Henrik, Vöttau és Zornstein ura, György régi ellensége olyan makacsûl daezolt, hogy csak Zornstein elpusztitâsâval lehetett ellenâllâsât megtörni. György kirâly a rendek kérésére az olmützi orszâgos tôrvényszék iilésén megigérte, hogy az ôrgrôfsâgot semminemû ürügy alatt sem eladâs, vagy csere, sem fôlosztâs, vagy elzâlogositâs ùtjân a cseh koronâtôl elidegeniteni nem engedi. Mindazâltal Cseh- és Morvaorszâgnak ezen szoros összetarto- zandôsâga, habâr rövid idôre, de csakhamar megszakadt. György kirâly ugyanis a II. Pius és II. Pâl pâpâk részérôl érvénytelennek nyilvânitott compactâtâk védelme miatt Hunyadi Mâtyâs magyar kirâlylyal, kit a két papa a curia elôharczosâûl nyert meg, hosszü viszâlyba bonyolödott, mely Csehorszâg koronâjàért vivott kûzdelemmé élesbûlt s György halâlâval (1471) sem szunt meg, mikor a Györgytôl ajânlott katholikus lengyel Ulâszlô lépett Csehorszâg trônjâra. Mâtyâs az ûj kirâly eilen is folytatta a hâborut, mig végre IV. Sixtus pâpa és III. Frigyes csâszâr közben- jârâsâra 1477-ben megkezdôdtek az elôzetes béketârgyalâsok, melyek alapjân 1478 szeptember 30-ân a végleges béke megköttetett s Mâtyâs kirâly a többek közt megkapta Morvaorszâg, Szilézia stb. élethossziglan valö birtoklâsât. A viszâly befejezésénél s az orszâg megnyugtatâsânâl nagy érdemet szerzett Cymburgi Ctibor, a ki 25 éven ât (1469—1494) müködött mint fökapitäny s szeplötlen jellemével, erélyével és hajthatatlan jogérzetével György kirâlynak, valamint a két katholikus kirâlynak, Ulâszlônak és Mâtyâsnak is teljes bizalmât megszerzé, âmbâr maga buzgö utraquista volt. O a szerzôje az ügy nevezett tobitschaui jogkönyvnek (kniha tovaCovskâ), melyben Morvaorszâg régi szokâsjoga közjogi és igazsâgflgyi tekintetben oly szakszerûen van leirva, hogy hivatalos codificatio érvényére emelkedett s az összes késôbbi orszâgos rendtartâsok készitésénél alapûl szolgâlt. Az ô sûrgetésére 1489-ben hatârozatba ment, hogy az orszâgos telekkönyvbe valö minden bejegyzés ne, mint eddig, a csak kevesek âltal értett latin, hanem cseh nyelven tôrténjék. Végûl az 6 kôzbenjârâsânak köszönhetö, hogy a nemesi rendek és a kirâlyi vârosok közt régôta folyö hosszadalmas viszâly 1486-ban békésen elintéztetett olyképen, hogy a nemességnek meg- engedték a kirâlyi vârosokban hâzat, a vârosoknak pedig a vidéken nemesi javakat szerezni s a telekkönyvbe jegyeztetni. E ritka férfiù âldâsos mukö- 12*