Page - 122 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Volume 17/1

122 a mi egyáltalán is, de kivált a városi lakosságnál vehetó észre nagy mér- tékben. Sajnosan tapasztalható egyúttal az is, hogy a régebben majdnem kizárólag foldmívelési területnek fokozatosan mezógazdasági, vagy múszaki gyáripar-területté való átalakítása kóvetkeztében a hajdan óstermeló, ez átalakúlás folytán pedig gyári munkára kényszerúlt lakosság eredeti faji sajátságai elcsenevésznek. Annál nehezebbé válik aztán ily korúlmények közt a faji jellegzt alkotó rejtettebb boncztani és élettani vonások kozúl kivált azokat fölkutatni, a melyek már a messze múltban, jórészt alighanem már a mai lakosság óseinek ez országba vándorlása elótt szilárdúltak meg. Nem tévesztendó e helyütt szem elól az a korúlmény, hogy Morvaország, a melyen három tenger (az Ejszaki, a Keleti és a Fekete tenger) folyamvidékének vízválasztói vonúlnak végig, egyúttal a népvándorlás áradatának is átmeneti területe volt, s még ma is rokon és idegen népfajokat egyaránt összekötö híd gyanánt szolgál. Szembetúnó faji jellcmvonás elsó sorban a termet, a melyról már az országot lakó fajok általános jellemzése közben is elmondtunk egyetmást. Az évek bizonyos során át szerzett katonaállítási tapasztalatok e részben még jobban tájékoztathatnak bennünket. E réven azt látjuk, hogy a nyugati országrésznek a cseh törzszsel közelebbröl rokon szláv lakossága amazzal magas termetére (átlag i.66méter) és mellkasának tetemes kerületére nézve (átlag 0.838, a mi a testmagasság 50.4százaléka) megegyezik; míg a tótok átlag alacsonyabbak (átlag 1.647 m.), közepes kerületú mellkasúak (0.824 m-> a I n ' a testmagasság felével egyenló); ellenben a németek az elóbbi két faj közt kozépütt állnak átlag 1.656 méternyi testmagasságukkal és 0.827 méter (50 százalék) kerületú mellkassal. A testi fejlódésnek e méreteivel azonban nem niindig arányos annak az eróssége, legalább a cseh-morva fajnál nem mindig van így (18 százalék alkalmas), míg a tótok közepes méretek mellett is kitúnó szervezetúek (24 százalék válik be), a németek pedig e részben is kózép helyet foglalnak el (2 1 százalék válik be) a csehek és tótok közt. Megemlítendó még, hogy a délvidéki németségból aránylag jóval több válik be, mint az éjszakiból. Altalában véve a morvaországi népesség magas termetúekben nem mondható szegénynek, minthogy 1.000 sorozásra kerúló egyén kozúl 200—220 haladja meg az 1.7 métert, a mely aránynál csak Tirol, Karinthia, Krajna, Horvátország és nevezetesen Dalmáczia lakosságáé kedvezóbb. Ellenben a kis termetúeké (vagyis a közepesen alúliaké) a megvizsgáltaknak csak 5—íoszázalékát teszi.