Page - 166 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Volume 17/1

166 magát, mint pl. a „Stemmichmann", Goldenstein kôrnyéken ísmert szelíeni, továbbá az Eulenberg melletti Karlerbergen a „Hilar" nevú és a Mährisch- Altstadt melletti Krokerei „Krokerliese"-je. Ezekhez sorakoznak a tulajdonképi férfi nemú bányaszellemek, bánya- rémek, gnómok, manók, a melyeknek itt „Grubenhold" és „Grünhüttel" nevök is van. Ezek a föld gyomrában laknak s az ott levó kincseket órzik; olvanok, mintha igen ôregekké vált gyermekek volnának ; fejük nagy és hosszú fehér szakálluk van. Szürke bórruhában, kormos bôrkôténynyel és hosszú csuklyában járnak. Az „alter Tiersch"-röl szóló mese a Littau melletti Meedlben azt bcszéli egy ily bányarémról, hogy : „maga az emberke arasznyi, de a szakálla rôfnyi". De szénégetók és vadászok alakjában is mutatkoznak e szellemek. Azon vidékek lakói, a hol valaha bányamívelés volt, vagy a hol ma is van, a bányászok oltalmazóinak tartják ôket, mert a bányakirály a jámbor bányász iránt mindig jóindúlatú. Kiválóan gazdag ilycnféle mondák- ban a morvaországi Gesenke, valamint a schönhengsti és az iglaui hegység. E gnómok királyának „ Altvater" a neve, s e fó hegyi- vagy bánya-szellem átlátszó ezüst köpönyeget s a fején dràgakôvektôl ragyogó koronát visel, a kezében pedig arany kalapácsot tart. A bányász-mondák még abból az idóból valók, mikor a régi németség a hegyek kincseit még csak kutatni kezdte, valamint részben akkoriak, midón kincseket keresó idegen jôvevények úzték a hegytetókon titokzatos mesterkedéseiket. Ezeket vesszóvel járóknak is nevezték, a kutató vesszó, vagyis azon villa alakú mogyorófavesszó után, a melyet Szent Iván éjszakáján kell lemetszeni, hogy vele a föld méhében rejló ércz-ereket föl lehessen kutatni. Ide tartozik az a monda is, a mely szerint a virágvasárnapi és nagypénteki „passio"-olvasás alatt, meg húsvét vasárnapján megnyílnak a hegyek és barlangok s foltárják kincseiket, a mit egy szegény asszony folhasználván, oda vitte s letette egy nyílásba a gyermekét; az asszony kapott is a gnómoktól aranyat és ezüstöt ajándékba, de mikor vissza akart térni, már megszólaltak a harangok s a hegy be volt záródva, elnyelvén az asszony gyermekét is, kit csak egy esztendó múlva kapott vissza a hegyi szellenitôl. Ezen és hasonló mondák a Poschkau-völgyben lévó Bodenstadt melletti barlangra vonatkoznak, a bol valami „Apella" nevú torpekirály trónol, gyémánt koronát viselve a fején s arany almát tartva a jobbjában; továbbá hasonlókat regélnek a Gross-Ullersdorf melletti Mönchstein földalatti palotájáról, melyben a „Minich" vagy „Grünhüttel" lakik; valamint az