Page - 167 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Volume 17/1

167 9 Altstadt melletti „Trollen" ncvú bányaszellemról, a Klein-Mohrau melletti Steinbergról, a Bärn kozelében lévó Quergellochról, a Stadt-Liebau melletti Rothenbergról, a Nikolsburg és Klentnitz közötti Bottichsteinröl, a Bisenz melletti Florian i bef gröl és a neutitscheini hegyröl. Gyakran említik e mondák azt is, hogy szörnyu fogú, óriási fekete kutyák örzik e kincseket. A néphit nónemú szellemei köziil kiváló figyelmet érdemelnek a vfzi tiindérek. A Thaya kies völgyeiben a „Pelzweibchen" nevú vizi asszony- kákról regélnek, kik holdvilágos éjszakákon vagy néha verófényes délben is vidám kortánczot lejtenek az égerfák árnyékában. Aztán a víz partjára mennek a torpe fehér nócskék, levetik takaros prémruhácskájukat s kecsesen, némán hajlongva mosogatják azokat. ¡óindúlatuk csak akkor változik haraggá, ha zavarják vagy kigúnyolják óket, a mikor ugyancsak megérzi a velük ingerkedó kis kezecskéik aránytalan sulyát. A Kuhländchen Odera-tündére szépségével és búbájos énekével csábitja magához és vonja vízi honába az ifjakat. Epen így tesznek a Morva-mellé- kének, Alttitschcin vidékének és a Rossitz melletti Jungfernteichnak a vízi tündérei is. Testük tengerzöld és kígyófarkban végzódik, a miért is súrú ködbe szeretnek burkolódzni. Gross-Ullersdorf erdóvidéken Meluzina ural- kodik, ki átlátszó kék ruhát visel, s a hajába gyöngyök vannak fonva. Egy kövön ill, s ha megszólítják, így felel : „A meddig a víz mással elegyedés nélkül folyik, addig terjed az én birodalmam". Valamikor kincseivel együtt meghódította ót egy ifjú; egyszer azonban fürdés közben meglepte olyankor, a mikor bizonyos napokon övig nó, azon alúl pedig bal volt. Erre eltúnt, s azota csak siránkozó énekszózata hallatszik olykor a távolból. A szél zúgásában és süvoltésében is Meluzina és gyermekei siralmát vélik hallani. A Punkva-völgyben (Blanskónál Brünn mellett) szintén gyakran hallani a vízben zilált hajjal mutatkozó kis vízi asszonyok panaszos sóhajtozását, s a leschnai kastély kútjából is kikél holdvilágos éjszakákon egy kedves vízi tündér, a ki halat tart a kezében; a Morva-vidéken pedig egy szép fehér asszony mutatkozik a tavak közepe táján. A vízi emberró\ is sokat regélnek Morvaország folyói mentén. Külonféle alakban, majd mint fiúcska vagy zöld ruhás törpe, majd mint vadászlegény, házaló vagy mint hal jelenik meg, a mely aztán emberképet ölt magára, stb. Különös ismertetöjele, hogy a kabátja balszárnyáról víz csöpög. Nem épen roszindúlatú, de azért gyakran hálójába csalogatja a gyermekeket tarka szalagjaival. Egy-egy szegény halászt ki-kisegít nagy bajából, így példáúl