Page - 184 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Volume 17/1

184 kôvetkezô évben. Elôveszik a fôzôkanalat, a mclylyel aznap a tésztât keverték, kimennek vele a kiithoz, kotorâsznak benne s aztân hallgatôdznak, vajjon mi hallatszik fol belôle. Ha énekszô : akkor férjhez megy az illetô leâny, ha ellenben harangzùgâs: akkor meghal. Vacsora utân a hajadon leâny kisôpri a szobât, a szemetet a kôtényébe szedi, kôralakban kisiôija a legkôzelebbi keresztùtra s a kôr kôzepére âll. Ha ekkor kakaskukorikolâst hall : jô énekes, ha lôvést : vadâsz vagy legalâbb is erdôkerûlô lesz a férje, stb. Vagy egy aimât vesz az asztalrôl, kiâll vele a pitvarba s ott eszi meg. Ha e kôzben férfi megy el a hâz elôtt: férjhez megy még abban az esztendôben. A patakhoz is kiszaladnak a leânyok s a vizbe nyùlvân, abbôl, a mit véletlenûl kihalâsz- nak, kôvetkeztetnek jôvendôbelijûk târsadalmi âllâsâra. Egy darabka fa âcsra vagy asztalosra, bôr vargâra nyûjt kilâtâst, stb. Ôlmot is ôntenek s annak alakulataibôl is ki prôbâljâk olvasni, milyen âllâsu férjet szânt nekik a sors. Ha tôbb leâny akarja megtudni, melyik megy kôzûlôk legelôbb férjhez, a fejkendôiket egy szitâra teszik s ôsszerâzzâk. Azon sorrendben, a mint a kendôk a szitâbôl kiesnek, fognak egymâsutân fôkôtô alâ kerûlni. A gazda meg azt igyekszik megtudni, milyen lesz a jôvô év idôjârâsa. E ezélra 12 diôhéjat toit meg vizzel és sorba âllitja ôket a l 2 hônap szerint. A mint mâsnap reggelig tôbb vagy kevesebb viz pârolog el belôluk, a szerint lesznek nedvesek vagy szârazok a diôhéjakkal jelképezett hônapok. A mikor este a szobâban a gyertyâkat meggyûjtjâk, megfigyelik a benn ùlôknek a falon foltetszô ârnyékât. A kinek fejetlen az ârnyéka, az nem éri meg a jôvô karâcsonyt. Vacsora utân mindenki egy darab kalâcsot tesz egy lapâtra s azt a maeska clé tartja. A kiét a maeska legelôszôr eszi meg, az hal meg legelôbb. Ha karâcsonyeste a lovak az istâllôban nyeritenek, akkor meghal a gazda. Az „olâhok" vidékén a hâz szolgâja karâcsonyeste vacsora utân ugy nevezett „szerencsefâcskât" (HHastitka), egy hâromâgu fenyûfa-csucsot szerez az erdôbôl s a trâgyadombba tûzi. A hajnali mise elôtt, éjfél utân a szolgâlô a patakhoz megy, korsôjât hâromszor megmeriti a viz folyâsa ellenében, aztân haza érve, ezen u. n. „Jordân-vizébe" mârtja a szerencsefâcskât s meg- hinti vele az egész hâznépet, mindeniknek valami jô kivânsâgot mondvân. Erre a vizet egy tâlba ônti, a melybe mindenki dob egy pénzdarabot s megmosdik benne. Ezutân a cselédleâny a vizzel a tehénistâllôba és a juh- akolba megy, meghinti vele a marhât s ezeknek is elmondja âldô kivânsâgât. A szerencsefâcskât végûl hâromfelé szakitjâk s egyik gallyât a szobâban,