Page - 208 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Volume 17/1

208 hal meg. Ha a haldokló valakivel haragban volt, azt oda híják, bogy békúljon ki vele, mert e nélkúl nem tudna az élettól megválni. A halál beállta után a holttestet megmossák s rendesen a legkedvesebb ruháiba óltóztetik. Hogy zavartalanúl nyugodjék sírjában, „semminek sem szabad ót nyomnia vagy szorítania." Ezért nem szabad a ruhája gombjait begombolni, zsinórjait megkótni. Az oláhságban és Ungarisch-Brod kórnyékén pénzt adnak a megholt kezébe, „hogy a gazdasága ne menjen utána." Ha a gazda hal meg, a pénz- darabot ketté vágják s az egyik felét a halottnak, a másikát ozvegyének adják. Hajadon vagy nótlen gyermekének „orükségeúl" ád az apja egy pénzdarabot végsó útjára. Gyermekhalottnak a rokonok és ismerósók gyer- mekei kis szent képecskéket visznek s azokkal egészen elborítják koporsó- jában. A halott mellett két éjszakán át virasztanak, zsoltárokat énekelve és lelke üdvósségeért imádkozva. A gazda halálát a béres a lovaknak, a cselédleány pedig a teheneknek e szókkal adja tudtukra : „Lovacskák (vagy tehenek), a gazdátok meghalt; már tobbé nem fog rátok gondot viselni". Soha sem mulasztják el e bejelen- tést külonósen a méheknél. Rendesen a gazdaság órókóse megy ki a méhesbe, háromszor megkopogtat minden kaptárt s így szól: „Kedves méhek, tudto- tokra adom, hogy a gazdátok meghalt s én rám bízott benneteket". Osi pogány fólfogás szerint az ember lelke galamb képében száll ki testéból; épen azért a haláltusa beálltával ajtót, ablakot kitárnak, hogy szabad útat nyissanak az elszálló léleknek. Az oláhok azt hiszik, hogy a halott lelke addig, míg a koporsót a küszóbon át nem viszik, a testében marad, s hogy a halott addig mindent meghall és lát, a mit kórótte tesznek és beszélnek. A míg a halott a házban van, addig nem fóznek, nem sepernek, sem egyéb házi vagy mezei munkát nem végeznek, hogy a halott nyugalmát ne zavarják. A temetés napján, mikor a halottat a házból kiviszik, minden asztalt, széket és lóczát folfordítanak. A koporsó kivitelénél azt minden átlépett küszóbhoz háromszor hozzákocczantják, így szólván : „A gazdátok megválik tóletek". Az oláhságban a kántor a halott nevében elbúcsúzik a házban, udvarban és kertben levó ósszes holmiktól. A legényt koszorúleányok, a hajadont vófélyek viszik sírjába. E kopors(Wivók a tótságban lakodalmi díszbe oltóznek. Plebániával nem bíró helységekból a halottat kocsin viszik a legkozelebbi plebánia-templomba. A menet megáll a falu végén lévó keresztnél s a kántor a megholt nevében bocsánatot kér mindenkitól. A temetés után tor kóvetkezik.