Page - 242 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Volume 17/1

242 melyek kôzépsôje, a szérû ('mlat, a déli Hanna-vidéken mlatevnaj, mindkét oldalân kétszàrnyû kapuval zârôdik. A szérutôl magas, erôs fakorlâttal elvâlasztott két oldalhelyiségébe (a felsô Hanna-vidéken stodoly, délen pristo- diilky), nemkulônben a szérû fôlôtti téres padfâsra (patro) hordjâk be a kévés gabnanemûeket. Egy kis, fâbôl épult toldalékszârny a polyva tartôja. A gyumôlcsôs az éjszaki Hanna-vidéken valaha mindenùtt agyagfalakkal volt keritve, melyeket kis szalmafôdélzet védett a nedvesség ellen. Délen ellenben csupa fonott sôvényt lâtni a kertek kôrul. Ilyenek valànak a régi hanâk paraszthâzak a szâzadunk kôzepén tôrtént nagy tàrsadalmi âtalakûlâs elôtt. A szalmafôdeles hâzaknâl oly gyakori s olyan nehezen fékezhetô tûzvészek, az ujabb épitési szabâlyzatok, mindenek- elôtt azonban a vârosokbôl a falvakba gyorsan terjedô fôlvilâgosodâs, a muvelôdés eredményeinek nagyobb kényelem biztositâsa czéljâbôl valô fôlhasznâlâsâra irânyûlt tôrekvés, nemkùlônben a parasztnak a vârosi ember utânzâsâra amugy is meglévô hajlandôsâga, — mindezek a hanâk falvak és hâzak régi képét olyan alaposan megvâltoztattâk, hogy a fônti leirâs ma mâr csak egyes ritka kivételekre illik. A szalmatetôket tôbbnyire pala- vagy cserépfôdelek vâltottàk fôl. A vârosok kôzelében némely jômôdû helységben valôsâgos kis falusi palotâkat, a vârosi bérhâzak megannyi utânzatait lâthatni; a tâvolabb esô s kevésbbé jômodû falvakban meg tôbbnyire minden izlés és terv nélkuli, idomtalan hâzakat épitenek, a melyeken a mai falusi kômivesek esetlensége târsul a hanâk paraszt gyakorlati irânyu jôzansâgâval. A Morva-siksâg tôtjainéX, Napajedltôl Landshutig, tehàt az u. n. alvidé- ken (Dolnd zem), a falvak szintén tojàsdad térség kôré vagy egyenlôtlen szélességû ûtczasorba épûltek. Ezekben azonban a hâzak nem mindenùtt zârt soruak ; némely faluban ugyanis kiilônvâltan, habâr egymâshoz még mindig elég kôzel sorakoznak egyfolytâban. A hâzak mindig a hosszanti oldalukkal néznek az ûtczâra; itt-ott olyan falvakat is lâtni e tâjon, a bol az ûtczasort nem a hâzak, hanem az udvarok sôvénykeritései alkotjâk ugy, hogy a lakôhâz az elôtte elterùlô udvar mélyében âll. A hâzak mind fôldszintesek ; a széles sôtét pitvarbôl egyfelôl a szobâba, a mâsik oldalon a kamarâba lépunk, s minden régibb hâz ugyanazt a fejlô- dési folyamatot mutatja, melyet a régi hanâk paraszthâznâl az imént lâttunk : t. i. itt is a pitvarbôl fejlôdôtt ki onâllô helyiséggé a konyha az âltal, hogy amannak egyik részét kôzfallal elvâlasztvân, kis konyhâvâ alakitottâk ât, a melynek tûzhelyérôl tôrténik a cserépkâlyha és a sùtôkemencze fûtése.