Page - 260 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Volume 17/1

60 Kérdés azonban, lehet-e sajátszerúen hanák mesékról egyáltalán szó, arról neni is beszélvén, hogy a Hanna-vidék egykori meséi ma már úgy szólván teljesen elkallódtak. Mert a mi külónósebb hanák színezetú dolog még e téren található, az tóbbnyire csak adomaszerú elbeszélésekból áll; ezek vaskos, de találó tréfáikkal igen jól illenek a hanák népjellemhez, melynek a nyersebb, de annál élénkebb humor egyik felótló vonása. Természetes azonban, hogy a morva nép a nemzetkózi mesék egy részét is ismeri, a mit német szomszédjaival való tóbb százados súrú érintkezése kónnyen meg- magyaráz. A „halál komája" és a „terülj meg asztalkám!", meg a „Hamu- pipóke" stb. meséi egész Morvaországban is régi jó ismerósók, habár itt némileg külónbózó alakot óltóttek egyes részleteikben. A keleti mesekólté- szetból való kólcsónvételek sem hiányzanak. így az „Ezeregy éjszaká"-ból az Aladdin csodalámpájáról szóló ismert mesét is hallhatni Morvaországban, azzal a kis külónbséggel, hogy a morvaországi oláhok a lámpa helyett egy csodálatos erejú lakatot szerepeltetnek. » A leggyakoribbak, mint a cseh-szláv mesék kózt egyáltalán, a morvák sorában is a napról való mythosok, melyek a tél legyózetését s a természet- nek téli 'álmából való fólébredését a legkülónfélébb allegoriák kóntósében adják eló. A hós iljú, ki a szép szüzet megmenti a sárkány kórmei kózúl, a sárkányt pedig mególi; vagy a ki az üveghegynél lakó óriási madár (a morva oláhságnál patos) három arany tollát, avagy az élet vizét elhozza s ez útjában a naptól a holdhoz és onnan a szélhez vándorol; nemkülónben a „bolond" Jancsi (hloupy Iíonza, vagy Janek, vagy Jura = Gyórgy), ki egyszerre csak meglepi a világot nem sejtett okos ravaszságával, s végúl egy királyleány kezével együtt országot is szerez magának; a gonosz varázslók és boszorkányok, kóvé vált vagy külónféle állatokká elbúvólt herczegek és herczegnók, óriások, kisértetek és mesés állatok : mindezek a morvaországi szláv nép meséiben is megvannak. Itt is emberi nyelven szólnak az állatok s csodálatos gyümólcsót teremnek a fák, a mely ha nem épen aranyból vagy ezüstból van, akkor legalább is olyan furcsa sajátságú, hogy annak, a ki belóle eszik, roppant hosszúra nó tole az orra. Mindazon szép és hasznos dolgok is, melyek a szomszédos országok meséiben tulaj- donosukat óhajtott czéljához segitik, minók a láthatatlanná tévó kalap vagy kópónyeg, a búvós nyereg és gyúrú, melynek a szellemek engedelmesked- nek, a kifogyhatatlan erszény és még számos más a morva mesékben sem ismeretlenek.