Page - 280 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Volume 17/1

280 bohözataiban oly fölülmülhatatlanül eltalâlta a német vâsâri és csapszéki népénekes-hangot, s a német népdal e sajâtszerû fajtâjânak minden kûlsô nyersesége mellett is meglévô kôltôi gyôngéd lelkiiletét kitûnôen tudta a szinpadon megszölaltatni. E mellett telivér osztrâk s minden izében nemzeti zeneszerzô volt. Müller Venczel 1767-ben született Nagy-Szombatban ; igen korân a brünni szinhâzi zenekarhoz kerult, s ott elsô operettejeit Dittersdorf modorâban irta, ki barâtja és tanitöja volt; a még csak tizenhat éves ifjüt elsô muveivel aratott sikerei folytân csakhamar elsô karmesterré tették ; 1786-ban pedig a bécsi lipôtvârosi szinhâzhoz hivtâk meg. Minden fajtâjù zenekari és énekszôlamû mûveket irt s daljâtékai, varâzsjâtékos opérai és bohôzatai egy ideig zajos tetszést arattak. Sokat emlegették annak idején kivâlt „ Az üj vasârnapi gyerek", „ A prâgai nôvérek", r A varâzsdob", „Az ördögmalom" czimû munkâit. A „Prâgai nôvérek" czimû operâjâbôl Beethoven is âtvett egy témât s az „Ich bin der Schneider Kakadu" kezdetû dalra vâltozatokat irtzongora, hegedû és gordonka szâmâra, melyek 1824-ben jelentek meg Bécsben. Müller szerzeményei — sokat tekintetbe sem véve — kétszâzhuszonnégy darabra rûgnak. 1835-ben hait meg a Bées melletti Badenben. Alapos tanültsägü zeneirö volt Wiesenbrunni Kiesewetter Râfael György, ki 1773-ban született Holeschauban és 1850-ben halt meg Badenben Bées mellett. Szülei âllamhivatalnoknak szântâk s ö az udvari haditanâcs tiszt- viselôje, utôbb pedig udvari tanâcsos lett; 1843-ban nemesi rangot nyert. Zsenge gyermekkora öta igen kedvelte a zenét; maga is több hangszeren jâtszott ; Albrechtsbergertôl és Hartmanntôl tamilta a zeneszerzés- és ellen- pontozâstant, utôbb abban leite kedvét, hogy régi zenemîivekbôl gazdag gyûjteményeket vâlogatott egybe, s a zeneelmélet tudomânyos része volt a kedvelt tanulmânya, a melynek terén kivâlô tekintélyre is tett szert. Fôbb mûvei közul csak „A németalfôldiek érdeme a zenemuvészet terén" (a hollandi akadémia pâlyadijjal tuntette ki), „Arezzöi Guido", „Az arabsok zenéje", „Pythagoras oktâvâja" czimöeket emlitjük. Mâr inkâbb szâzadunk elsô felébe tartoznak Strauss Jözsef brünni hegedûmûvész, Fisehhof bucovitzi zongoramûvész, a zeneszerzésben és hegedujâtékban egyarânt kivâlô Ernst Henrik Vilmos és Waldmüller Ferdinând zeneszerzô, mindketten brünniek, kiknek mâsodika Waldmüller Ferdinând György hirneves életképfestô és Weidner Katalin akkoriban Brünnben szerzôdtetett udvari operaénekesnô fia volt. Ugyan e kor kivâlô