Page - 296 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Volume 17/1

296 épûlt üj vârosi szinhàz munkâlataihoz 1881 jûlius 18-ân tôrtént az elsô kapavâgâs. Az ausztriai szinhâzak közt itt alkalmaztâk elôszôr a teljes villamos vilâgitâst, s 1882 november 14-én Beethoven „Die Weihe des Hauses" (Hâzavatâs) és Frankel „Bei Frau Bruna" czimû ünnepi darabjàval, melyet Goethe „Egmont"-ja követett, nyitottâk meg az üj mûintézetet. A vâros kôzônsége sajât igazgatâsa aid vette a szinhâzat s annak vezetését mûvészi igazgatöra bizta, ezzel visszatérvén ahhoz az elvhez, a melyet Cavriani grôfhoz 1786 szept. ç-én irt leiratâban II. Jözsef esàszâr szabott meg, a mely azonban akkor csak rôvid ideig maradt érvényben. Nem sokkal utöbb ugyanis megint csak bérbe adtâk allandö igazgatöknak a szinhâzat, a minôk mâr 1771 öta az addigi vàndortârsûlati igazgatök helyébe léptek volt. Ez igazgatök sorâbôl kivâlô emlitést érdemelnek Schikaneder Emanuel ( 1807— 1809) és Fueger Ferencz grôf (1811 — 1813), kinek éveiben Krones Teréz elôszôr gyermekszerepekben a szinpadra lépett. Nagyon szép virâg- zâsra jutott a brünni szinpad a weimari Schmidt Henrik vezetése alatt. Az ô igazgatôsâga idején vendégszerepelt Schröder Zsöfia mint Lady Macbeth, Sappho és Medea, tovâbbâ Anschütz mint Lear, Catalani, La Roche, az ismert Esslair s az akkoriban 13 éves Vieuxtemps. Balvansky Antal igaz- gatôsâga alatt lépett elôszôr a vilâgot jelcntô deszkâkra az akkor 16 esztendôs Gallmeyer Jozefin, ki 1856-ig a brünni szinpad kôtelékébe tartozott, s pâr évvel halâla elôtt, 1880 okt. 13-ân ugyanitt bücsüzott el mint ünnepelt vendég a szinmûvészettôl. A brünni szûletésu Frankel Adolf eleinte a régi rendszer szerinti igazgatô volt, majd mûvészi vezetôûl âll az intézet élén, a melyet irodalmi téren is érdemeket szerezve, kitûnôen kormânyoz. Szlâv irodalom. Midôn a IX. szâzad folyamân a Mojmir vérébôl valô fejedelmek alatt Morvaorszâg egy nagy âllamalakûlat kôzéppontjâvâ emelkedett, Rastislav 863-ban messze délvidékrôl orszâgâba hivta Cyrillt és Methôdot, a szlâvok dicsô apostolait. El is jöttek hivâsâra néhâny tanitvânyuk kiséretével s magukkal hoztâk szlâv bibliaforditâsukat, mâr a mennyire készen volt (mert csak késôbb fejezték be) s a szûkséges egyhâzi szertartâskônyveket, a melyek a Cyrill alkotta ûj irâsjegyekkel voltak irva. Az isteni tiszteletet gôrôg szer- tartâs szerint szabâlyoztâk, Krisztus tanât szlâv nyelven hirdették, a mely azöta is az összes keleti szlâvok egyhâzi nyelve maradt egész napjainkig.