Page - 439 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Volume 17/2

439 Az erdójóvedelmezés iránti kóvetelések mai napság már igen nagyok. A tényleges fatermés a nagybirtokokon kerekszám két millió kóbméternyi s mintegy nyolcz millió forint értékú fára rúghat a fó használati területen, a mihez még vagy 20 százaléknyi közbensö és mellékes haszon járúl. A nagybirtokosság erdeiben a gazdaság még hosszabb idóre abban a szeren- csés helyzetben van, hogy régibb faállományból merithet, a míg ezt a gyakorlatban lévó 100 vagy 80 éves vágásfordúlók lehetóvé teszik. Ez a kórúlmény oly vidékeken, a hol az óriási törzsek már csak a múlt emlékei sorába tartoznak, ma még élénk keresletet biztosít a morvaországi vastagabb szálfának. A kisbirtokossdg erdei az ország egész erdóállományának 20 százalékát teszik s mintegy 120.000 hektárra teijednek; túlnyomó nagy részben köz- birtokossági és paraszterdók. A kozségeknek maguknak (kivéve Brünn, Olmütz, Znaim és Ungarisch-Hradisch városokat) többnyire csak kevés erdejük van. Az erdóbirtok e része jóval alatta marad a tényleges szük- ségletnek. Egyes kerületekben ugyan (mint a daíitzi-, mährisch-trübaui- és boskovitziban) a kisbirtokosság százalékarányai igen kedvezók, 40 egész 45 százalékra rúgók; más kerületekben ellenben (példáúl a Mars-vidéken) két—három százalékra szállnak alá. Rendesen a nagy erdótagokhoz csatla- koznak a kisbirtokosság erdei, vagy számos, gyakran igen kis elszigetelt s a szántófóldek kózé ékelt tagokat alkotnak. A gazdálkodás tehát ez erdó- ségekben csak egészen gyakorlati és a csekély kiterjedés miatt minden folytonos tervszerúség nélkúli, pusztán a pillanatnyi szükséglet kielégítésére irányúló lehet. Az erdönek különben a kisbirtokosságnál, a melynek elsó- rendú gazdálkodási ága a mezógazdaság, úgyis csak az a fó czélja, hogy ezt támogassa. Ennek pedig az a természetes kóvetkezménye, hogy a tulajdonos, mindaddig, a míg hasznavehetó fája van az erdejében, ugyancsak nekilát a kizsákmányolásnak és minden pénzszúke esetén az erdóból igyekszik a hiányt pótolni. S valóban a kisbirtokosság erdei nem is annyira a kelló alap híjában, mint inkább a nagyon is fiatal kor hibájában szenvednek, a mennyi- ben a vásárra vihetó fa teljesen ki van belólük vágva. E birtokososztálynak ugyanis az erdó nem csupán a saját faszükséglete fódózésére, hanem arra is szolgál, hogy a marhatenyésztést az erdei alom és legeló nyújtásával támogassa. Kivált pedig az ország hegyvidékein, a cseh-morva határhegység magasb helyein, a Szudetekben, és nevezetesen a Kárpátokban, a hol a mezógazdaság a kisgazdát már nem tartja el s a hol ez már kénytelen az aratási idószakra