Page - 454 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Volume 17/2

454 köszönheti keletkezését ; ma 1.600 laköja van, kik mind valamiféle össze- kôttetésben âllnak a bânyamiveléssel. A helység nyolczvan hâza közül hârom kivételével a többi mind a rossitzi bànyamivelô târsasâgé. Ha mâr a rossitzi medencze is oly gazdag szénben, hogy a morva gyàriparnak tetemes részét el tudja lâtni fûtôanyaggal, hât még mily moz- galmas bânyâsz-élet pezseg a Morvaorszâg éjszakkeleti sarkâban kezdôdô és Sziléziâba ätnyülö mährisch-ostraui kôszénbânya-kerûletben ! Szâz évnél nem sokkal régebben még majdnem teljesen ismeretlen volt az ezen orszàgrészben fölhalmozott kôszén-kincs. A napvilàgra kibüvö telepek szene a tiszta, szag- talanûl égô és kônnyû bânâsù fâval természetesen nem versenyezhetett. Csak a kovâcs becsûlte valamire e megkövesült tüzelöszert; a gazdasszony és a polgârember ellenben megvetette e kormos és a mellett gyakran nehéz szagû gâzaival is kellemetlenkedô anyagot. De mikor a gôzgépeknek mind âltalânosabb elterjedtével növekedett a hajtö erô szûksége s a szénnel addig diadalmasan versenyzô fa mindinkâbb vesztett becsébôl : egyre nagyobb szàmban telepedtek meg a bânyâszok a Mährisch-Ostrau kôrûli nyâjas dombvidéken, melyre a Szudetek és Beszkidek kéklo ormai tekintenek le, s elkezdték âsni a földnek e fekete kincsét, mely nehéz munkâjukat jobban jutalmazta az addig évszâzadokon ât kutatott csalöka aranynâl és ezûstnél. De a munka csak lassan, nagyon lassan haladt elôre; eleinte csak éjszaki Morvaorszâg és Szilézia nagyobb vaskohöi és gyârai jelentkeztek vâsàrlôkûl ; a régi tisztes kézi vitla és a mâr valamivel elôbbkelô löerejü fölhüzö gép helyét a negyvenes években gôzerôre jârô fölvonö és kiszâllitô gépek foglaltâk el s a kutatö és fôltârô épitkezések mind jobban szaporodtak. De még mindig nem volt meg a nagy erôtartalék levezetô ere, mig az 1847. évben meg nem nyilt a Ferdinând csâszàr nevét viselô éjszaki vaspàlya, melyhez elég hamar csatlakozott a többi bânyavasùt, ôsszekôtvén a fôvonallal a bànyâkat s igy szabad forgalmat biztositvân a szénnek. Vâllalat vàllalat utân kelet- kezett, a haladottabb muszaki tudomâny szinvonalân âllô gépekkel fölszerelt bânyâszok szâma ezrekre emelkedett, az erôforrâsok kôzelében ûj meg ùjabb iparâgak telepedtek meg és Mährisch-Ostrau kôrnyékét elsôrangû ipari helylyé fejlesztették. 1782-ben még csak 1.200 métermâzsa kôszén kerult fölszinre, 1850-ben pedig mâr elérték az elsô milliöt, és 1882-ben, tehât szâz esztendôvel az emlitésre méltôbb bânyamivelés kezdete utân, mâr 26 milliö métermâzsâra rugott, 1891 végével pedig 43 milliö méter- mâzsânâl is több volt a kiaknâzott kôszén.