Page - 552 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Volume 17/2

552 De még a Miklós-napnál is jobban örülnek a gyermekek a karácsonyi kis Jézus elérkeztének. Még a szegények kunyhóiban is kigyúlnak ilyenkor a zöld fenyúgallyon a gyertyácskák, a melyek fényétôl ragyog a karácsonyfán az aranyos dió meg a sok egyéb csillogd csecsebecse. Vacsora eldtt a paraszt- gazda e napon szenteltvízzel hinti meg a szobát és istálldt, hogy a házát és a gazdaságát minden balesettdl megdvja. E közben a lábas jdszágra is van gondja s a marháknak is ád a karácsonyi almábdl és mézeskalácsbdl, hogy a „Hauch" nevú félelmes szembetegségtól mentesek maradjanak. Ennek utána az egész háznép esti imára gyûl egybe, melyet künn, a szabad ég alatt mondanak el. Kiváldan jámbor lelkek ilyenkor, azt tartják, látni szokták, mint viszik az drangyalok ez imádságot az Úr színe elé. Azt is hiszik, hogy ebben a szent drában szállnak föl az égbe a tisztítdhelyrdl az e nap kiszabadúld lelkek. A ki a vacsoráig bdjtölt, az meglátja az égen az arany báránykát vagy malaczkát. Vacsora után a halszálkákat, didhéjat s más aprdbb étel- maradékot a gyümOlcsfák tóvéhez ássák el, hogy a következd évben dúsan teremjenek, a mi ósi germán szokás maradványa s a régi lakoma-áldozatok emléke. Jobb mddú családoknál mindjárt a vacsora után tôrténik az ajándék- osztás („Einbescherung"); míg a legtöbb háznál a gyermekek csak lefekvés elótt terítik ki a kenddjüket az asztalra, s másnap reggel mindenféle hasznos vagy csak kedves dolgot lelnek benne. A karácsonyeste további folyamán többnyire azzal mulatnak, hogy ki-ki a maga jövenddbeli sorsát tudakolja. Mint András apostol napján (november 30.), úgy ilyenkor is öntenek dlmot s a külónféle szeszélyes alakocskákbdl, a mikbe az ôntvény tömörul, találgatják a leányok a jövendö- belijük állását. Az eladd leányok különben egy-egy nyaláb fát is kapnak föl, s ha a felnyalábolt darabok páros számúak, akkor nem sokára férjhez mennek; ^agy a baromfi dlba mennek ki s ott folriasztják a szárnyasokat. A melyik leány a kakast rebbenti föl úgy, hogy az kukorikúl, az kis idó múlva fökötö alá kerúl. Erre az a szokásmondás, hogy : Gâck'rt d'r Hin, (Ha a kakas szól, A férjhez menni nagyon kivánkozd leányok még vízzel telt tálba didhéjra illesztett égô gyertyácskákat is úsztatnak s azokat a maguk, meg hasonló számú ismerós legények neveire keresztelik el. Abból aztán, hogy Do krîghs 'n Mân; Gâck'rt a Hänn, Do kríght se käna Férjet kap; Ha a tyúk szól, Lány marad.)