Page - 592 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Volume 17/2

592 elszórva, hogy a házról-házra kéregetó koldús egy egész nap se gyózné bejárni. A lachok lakóházai ellenben rendesen vagy egymás mellé építvék, vagy legalább is elég kózel egymáshoz. A goralok, a lachok és az oláhok e három tórzsének számos kózós néprajzi vonásuk van a családi életet, a hagyományos vélekedéseket, szoká- sokat, mondákat, dalokat és tánczokat illetóleg, habár itt-ott egyes dolgokban külónbségek is vehetók észre. Sokban találni egyezéseket a sziléziai szlávoknál és morvaországi vagy galicziai tórzsrokonaiknál is, a kik kózt fóldrajzilag kapocsúl szolgálnak. Háztartásukban a sziléziai szláv nók jó és takarékos, rendszeretó és tiszta gazdasszonyok, s nevezetesen a jóbbmódú gazdák a troppaui és kónigs- bergi vidéken, valamint Teschen kornyékén már arra is igyekszenek, hogy kisvárosi polgárok mddjára rendezzék be a házaikat. Keresztel'óre a teschcni vidéken rendesen a bába viszi a csecsemót, a mellette haladó keresztanya pedig egy nagy fonott kalácsot (sztrucla) visz, melyet az újszülótt szüléitól kapott kereszteló-ajándéka (wigzone* vázané) viszonzásaúl. Ez ünnepi alkalomra e két szerepló nó hosszú fehér kendót kót a fejére, míg a derekuk kóré egy másik, nagyobb fehér kendót (obrus) csavarnak. A keresztelést lakoma kóveti. A lakodalmat nagy pompával ünneplik. Nem írjuk le itt részletesebben a sok szertartásos formaságot, a mi a mátkapár templomba menetelét megelózi, valamint a menyegzói lakomát és a siró menyasszony koszorújának bánatos dalok éneklése kozben a fejéról való levételét s a fókotóvel fólcserélését (czepenie, Cepení), minthogy e szertartások csekély változatokkal a morva- országi oláhoknál és a galicziai lengyeleknél is szokásosak. Csak azt említjük róviden, hogy a tescheni vidéken a vólegény a menyegzóje napján fehér és zóld, a vófély pedig piros és arany múvirágokbdl kótótt s rezgókkel és szalagokkal ékes bokrétát túz a kalapjához; míg a menyasszony fehér virágos zóld koszorút, a nyoszolyóleány pedig ugyancsak zóld, de piros virágú koszorút fúz a hajába. A jablunkaui hajadon jazek nó temetése valósággal megható, annyira, hogy idegen ember sem nézheti megindúlás nélkül. Lassan halad a gyász- menet a temetó felé. A koporsót legények viszik, két oldalt mellette pedig az elhúnyt legjobb barátnói lépdelnek, égó gyertyákat tartva kezükben. Dús hajzatukat nem borítja gyászkendó s a hajfonataikban lévó tarka szalagokat sem cserélik fól feketékkel. Szomorúan lehajtott fóvel haladnak