Page - 612 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Volume 17/2

6Í2 szívükben anyanyelvük szeretetét, azt aZ is bizonyitja, hogy Langer kof- társai közt a német nyelv jogainak legbuzgóbb védójeként volt ismerctes. A múlt század közepe tájáról is említenek több német nyelven író papot és tanférfiút, de jobbára csak kevéssé ismert nevúeket, a kik hamar feledésbe merúltek. Fel-német nyelvú szintársúlatok játszottak már ez ido tájt a sziléziai városokban; 1726-ban Wausche Ferenez József a tescheni városi tanácstól engedelmet kapott színi elóadások tartására, s Troppaunak már a múlt század kozepén állandó színháza volt, a mely ugyan 1763-ban leégett, de kilencz évvel utóbb ismét folépúlt. Ugyanez idóben az iskolák a latin drámát múvelték, s még 1754-ben is jelent meg egy ilyen: a skotschaui Enzendorfer Adám jezsuita (1720—1790) BNepomuk"-ja. De csak II. Józsei császár korában indúl meg itt is az élénkebb szellemi munkásság és kezdódik a tulajdonképeni irodalmi élet. A német remekírók múveinek terjesztésében kétségbe vonhatatlan érdemet szerzett Trassier György troppaui kónyvárús, a ki egy nagy gyújteményben kiadta egyebek közt Wieland, Klopstock és Mendelssohn munkáit. Nem sokkal utóbb a spachendorfi Jurende Károly József (1780—1842) már a nép szélesebb köreire is igyekezett a szellemi múveltség áldásait kiteijeszteni. Ó maga is paraszt családból származván, már ennélfogva is jobban ismerte másoknál a nép izlését. Fáradhatatlan onképzéssel a legtermékenyebb hatású népies írók egyikévé lett, a kinek publicistikai munkásságáról már szó volt Morvaország német irodalmának ismertetésénél. Míg Jurende a felnótteknek írt, addig ifjabb kortársa, a barzdorfi Täuber Izidor (1803 —1864) az ifjúságnak szentelte tehetségét. Munkaerejét nem tudták megtörni a bénító anyagi gondok sem, a melyek ót sírjáig kisérték. Sót elég lelki ereje volt még arra is, hogy megírja, miként lehet az ember „az élet minden viszontagságai közt vidám és meg- elégedett" (1835). Számos tanító iraton kivúl a föld és lakói tórténetéból (1838), a természet- és emberéletból (1857) vett ifjúsági elbeszélések, vázlatok és jellemzó apróságok dicsérik tollát; „Tizenöt év egy bécsi magántanitó életéból" czíniú ónéletírása pedig élénk színekkel ecseteli saját tapasztalatai és érzései alapján a maga korát. E közben egy sziléziai költö hírneve már Ausztria határain túlra is eljutott. Ez Zedlitz József Keresztély báró, ki 1790-ben született Johannis- bergben s a tartomány kapitányának fia volt. Ifjúsága túlcsapongó hevét a Napoleon elleni háborúk viharaiban volt alkalma kitombolni, s mikorra a csaták zaját a falusi élet csóndjével cserélhette föl, (lde ifjúi érzéséból