Page - 654 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Volume 17/2

654 részét mégis kôzéphegyek és dombvidékek borítják. A magas hegység ôvébe emelkedô hegycsúcsok épen oly ritkák, mint a teljes síkság. Az Odera vôlgyét, vagyis azt a széles bevágást nem számítva, melylyel a Beszkidek és a Szudctek kôzt Morvaország Sziléziába beékelôdik, e tartomány délkelet felôl éjszaknyugat felé csúcsosodó éket alkot, a melynek délnyugati, déli és részben keleti oldalát is egy, az ország legmagasb ormait magába foglaló hegyláncz köriti. Ez a hegylánczolat a tartomány belseje felé, éjszaknak lejt, részben messzire elnyúló, néhol a túlsó oldalon lévó határig éró kiága- zásokat bocsátva magából, részben pedig lassanként alacsonyodván, a kôzép- hegységbe lankásodik és dombvidékbe megy át, majd alább síkfolddé lapúl. Mind a két országrész fó folyói — nyugaton az Oppa, keleten pedig a Visztula — a déli hegygerinczczel egykózú irányúak; legtöbb mellék- folyójuk pedig e hegyoldalról a föld felé, éjszaknak és éjszakkeletnek tart. Az ország fölszini alakúlata irányadó annak gazdasági mívelésére nézve. A hegységben az erdógazdaság az uralkodó, az elóhegyeken ellenben már egyenló részben osztozik a mezógazdasággal, a dombos és sík vidéken pedig mind inkább háttérbe szorúl emez elôl. Az ország nyugati része, Felsó-Szilézia, általában sokkal hegységesebb, mint a keleti, Alsó-Szilézia, a melynek terü- letébôl csak egy negyedrész esik a tulajdonképeni hegyvidékre. Szilézia keskeny foldsávját, a mint már mondottuk, a morvaországi Gesenke vágja ketté. Keleti-Sziléziát majdnem csupa szláv népesség lakja, míg Nyugati-Sziléziának legnagyobb részt német a lakossága. Az országrészek talajalakúlata és lakóiknak különbözö nemzetisége is az oka a két vidék meglehetósen onálló fejlódésének. E kôrûlményekkel a tartomány mezó- gazdasági állapotainak leírásánál is számolnunk kell ; miért is Nyugati- és Keleti-Sziléziát egymástól elkülönitve fogjuk e helyütt tárgyalni. Nyugati-Szilézia jó val nagyobb részében hegy- és erdó vidék; csupán mintegy negyedrésze dombvidék és síkfold. A termelési foltételek ez országrészben a mezógazdaságra nézve általán kedvezótlenek. Nem is szólván a fóldmívelésre kevéssé alkalmas talajalakú- lásról, már a magasb fekvésú tájakon igen hosszan tartó telek és a többnyire uralkodó éjszaki meg éjszaknyugati szelck këvetkeztében is, a melyek elé az ország egész nyiltan tárúl, — zord, sót még a síkfold kedvezóbb fekvésú részein is csak alig mérsékelt az éghajlat. A mívelés alatt álló föld, mely az éjszaknyugati országrészben granit és gneisz, a délkeletiben pedig grauwacke és agyagpala elmállási terméke,