Page - 670 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Volume 17/2

670 Erdészet. Szilézia egyike Ausztria erdókben leggazdagabb tartományainak. Az erdók ósszes területe 174.110 hektár, vagyis a koronaország területének 33.82%-a. A tulajdonképeni erdókón kivúl azonban külónósen Szilézia keleti részén sok nagy kiterjedésú, fával benótt legeló van, továbbá számos liget a szántófóldek kózótt, s fával szegélyezett mesgye és más egyéb faültetmény az elszórtan fekvó sok tanya kózt, minek kóvetkeztében aztán e tanyák kórnyéke barátságos, parkszerú, és élénkségók Felsó-Ausztria dombos vidé- keiéhez hasonlít. De az erdógazdaság szempontjából Sziléziát az osztrák tartományok kózt az elsó sorba nem csupán erdeinek s befásított egyéb terü- leteinek magában véve is nagy százalékaránya helyezi, hanem egyszersmind erdóségei legnagyobb részének kitúnó gazdasági állapota és kezelése is. A legnagyobb kiterjedésú erdóségek a Szudeteken és a Beszkideken feküsznek, még pedig a két erdóvidékre kórúlbelúl egyenletesen szétosztva; a mi azonban Szilézia e két erdóvidékének természeti sajátságait illeti, igen nagy kóztük az eltérés. A Szudeteknek az ós hegyalakúlatokhoz tartozó, forrásokban gazdag, s leginkább lankás lejtójú, hosszan elnyúló hegylánczait és szabályos folyam- vólgyeit tóbb négyszógmérfóldnyi, egész kiterjedésílkben folytonos erdóségek borítják. A helységek a vólgyekben feküsznek. Az erdóbirtokok helyes tagosítása az erdókezelést, fóképen pedig az erdóórzést igen megkónnyíti. A Beszkideket borító erdóségek ellenben nagyobbára kárpáti homokkó alapon terúlnek el, a melynek jellegzetes alakzatai sajátszerú képet adnak a kelet-sziléziai hegyvidéknek. A róvid s igen kanyargós vólgyek és lejtók súrúen váltakoznak meredek hegycsúcsokkal, s kisebb fensíkok éles hegy- gerinczekkel. E mellett e hegység forrásokban is mindenfelé igen szegény, csak itt-ott akadni egy-egy kis pocsolyára. Az erdók tagosítása nem a legkedvezóbb. Nagy kiterjedésúek ugyanis azok a területek, a melyeket a szolgalom megváltásaúl kellett kihasítani a jogosúltaknak, mihez még az is járúl, hogy a Beszkid-hegységbeli kózségek nem egységes helységek, hanem a hegységben egyesével vagy csoportosan elszórt tanyákból állanak, s így érezhetóleg hátráltatják s megnehezítik a rendszeres gazdálkodást. A dombos és sík vidékeken legtóbbnyire elszórtan fekvó kisebb erdók vannak, de ugyanott annál tóbb a szántófóld. Az erdómívelés csak a kevéssé