Page - 694 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Volume 17/2

694 Gault-képzôdményhez tartozó túzálló kárpáti homokkôvet kezdték fólkészi- tési anyagként alkalmazni. A kohászat valóban nagyszabású fejlódése Hohenegger Lajos bánya- igazgatósága alatt kezdódik, a ki 1839-ben vette kezébe a tescheni kamara- uradalom bányáinak és kohóinak vezetését. Nagy elméleti és gyakorlati tudománya és boles elórelátása a bányászati ipart egészen új útakra vezérelte, az éjszaki Kárpátok fóldtani viszonyait illetó kutatásai az addig csak tapasz- talati úton tapogatódzó bányamívelést új irányba terelték. Az ércztartalmú és meddó kózetek helyes fólismerése messze távolba halogatta el az érez- telepek addig nem minden alap nélkúl vélt kimerúlhetésének veszedelmét. A manganban szegény kárpáti érezek már a 40-es években is elóbbre segítették az ôntôtt árúknak a magasolvasztókban való kózvetetlen gyártását. Kevéssel utóbb pedig ezen eljárás vasból való hengerfúvók és hevített szél alkalmazása által is javúlt. A trzynieci óntómú mellett 1845-ben egy zománezozó múhelyt, Ustroñban pedig egy vékony és metszett vas gyártására berendezett hengerlómúvet állítottak. Ennek a vízerejét utóbb gózeróvel pótolták, a hengersorait szaporították és a kavaró eljárást is meghonosí- tották benne. Ustroñban egymásután szer- és szegkovácsoló múhely, majd gózkazán- és szegecs- meg csavargyár, végúl gépgyár és vashídak szerkezeteit gyártó mûhely is keletkezett. A kazánkováesoló- és gépgyár egész napjainkig fokozatosan mind jobban kibóvúlt és számos korszerú munkagép felállításával hovatovább tókéletesebbé lett. Külónféle ipari czélokra szolgáló kazánokon és gépeken kivúl ebból a gyárból kerúlnek ki a fóherczegi kohók majdnem valamennyi gépei, valamint a kamarabirtokon lévó és részben más szomszédos szénbányák szállitó és vízemeló szerkezetei. Ujabb idóben sikerrel kisérlették meg a gózeke-mozdonyoknak és ónmúkódó kózúti vaspálya-mozdonyoknak, mint sajátlagos czikkeknek gyártását. A Karlshüttében 1855-ben egy 400 lóerejú gépekkel dolgozó kavaró- és hengerelómúvet rendeztek be részint víz-, részint gózeróre. A vasúti sínekból, óregvasból és hengerelt lemezzé feldolgozott kavartvasból álló termelés kórúlbelúl 80.000 mázsára rúgott. Az aczélkavarást is jó sikerrel alkalmazták aczélsínek gyártására, mígnem 1874-ben itt is a Bessemer-féle eljárást kezdték kóvetni. E nagy fontosságú kohászati újítás esakhamar általánossá lón a vasúti sínek gyártásában, a melyeket ezentúl már kizárólag Bessemer-aczélból hengereltek. Karlshütte a 70-es évek során egyre bóvúlt ;