Page - 12 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

4 - 12 A Sátorhegyek Sátoralja-Újhelynél, del felöl. építkezésekhez napszámosnak, s talán még nagyobb számmal vannak olyanok, kik mint házaló iparosok kóborolnak mindenfelé. A drótos és üveges tótot nemcsak hazánkban, hanem egész Európában ismerik. A Felföldön nem egy kozség van, melynek férfi lakói egész éven át házalni járnak s csak a tél kôzepén térnek vissza nehány hétre szülohelyükre. Az ilyen vándorlók egész rendszeresen osztják be maguk között nagy Magyarország területét, s mindenik csak egy-két nap tartózkodhatik a „más megyéjében", míg a tovább menetelre útikoltséget szerzett. A mezógazdasággal és baromtenyésztéssel foglalkozó nép rendkivúl szegényesen él különösen a határ Kárpátok magas fekvésú, zordonabb vidékein. De egészen tétlenúl ott sincsenek. A legtöbb felvidéki tótajkú magyar nagyon szorgalmas és különösen ügyes fafaragó, ezáltal tisztességes mellékkeresetre tevén szert. A népnek ezt az általában elismert ügyességét a kormány újabban külónféle faipariskolákkal s a nói kézimunkát csipkeveró- és himzóiskolákkal igyekszik fejleszteni ; azonban eddig még kevés sikerrel. Sokkal több keresetet nyújtanak a nagy gyárak, a melyek a nagyobb városokon kivúl fókép Trencsén, Gömör és Nyitra megyékben alakúltak, s melyek közt országos hírnevúek is vannak. Sokat tett a kormány újabban a haltenyésztés, méhészet s más foglalkozások terjcsztésére is. Az utóbbi két évtized alatt igen kifejlödött vasúti hálózat nagy hasznára van a Felföldnek. Nagy kôzlekedési vonalak vezetnek ki a Felföldröl Szilézia és Galiczia felé, nagyobb részt a folyók mentén haladva, olykor azonban jó magas hegységeken hatolva át. A magyar államvasútaknak az a nagy vonala, mely Hatvantól elágazva Zólyomon és Kôrmôczbànyàn át Ruttkáig