Page - 36 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

36 madárfej-utánzattal és számos más tárgyakat, a melyeknek nagy része a Nemzeti Múzeumba kerúlt. A felsó-magyarországi kardleletek között gazdagság tekintetében a kom- játhnaihoz legközelebb esik a podheringi (Beregmegye), hol 1880 ápril 7-én a Latorcza balpartján, árok-ásás közben 60 centiméter mélységben 14 bronz- kardra akadtak. A pengék ezen kardoknál is a föntebb leírt s Magyarországban jellemzetes liliomlevél-alakot mutatják. Nem így a markolatok, melyek között csupán egynél találkozunk a komjáthnai kardmarkolatokat jellemzó idommal és szerkezettel. Nyolcz kardnál a markolatok kózépen kidomborodó lapos tojásdad-alakúak, alsó tárcsájuk pedig csészeidomú. öt kardnál a fogantyú lapos és nyilván fával volt borítva, mint a fogantyúkon látható szöglyukakböl is következtethetö. A díszítés a legtöbb kardon ugyanazon motivumokat mutatja, melyekkcl a felsó-magyarországi kardoknál találkozunk. A kardok, melyeknek hoszsza 50—95 centiméter között váltakozik, kimunkálás tekin- tetében is rendkivúl különböznek egymástól; miböl a lelet ismertetöje, Lehóczky Tivadar azt a kovetkeztetést vonja, hogy a kardok nem egy muhelyböl kerúltek ki. A podheringi, markolat nélküli kardokhoz hasonlö kardokat találtak még Sajö-Gömörön és Oreszkón (Zemplénmegye). Ez utöbbit e helyütt azért tartottuk kiemelendönek, mert ez a Magyarhonban eddig ismeretes bronz kardok között a leghosszabb (966 milliméter). Ugy ezen, mint a podheringi kardokon, föleg a penge tovén lévó lyukak táján vas-rozsdafoltok látszanak, a miböl az következtethetö, hogy a markolat faburkolata vas- szögekkel volt megerósítve. Ezen kardokat tehát szintén már az átmeneti korba kellene soroznunk. A kardok díszítésének fínomabb és durvább kidolgozása után ítélve, némelyek azt a véleményt nyilvánították, hogy a fínomabban díszített kardok külországból hozattak be, s hogy a durvább díszítésúek amazoknak csak utánzatai. De, ha általában megengedhetö, a mint az elöadottak után tagadni nem is lehet, hogy az effele kardok Magyarországban s nevezetesen az ország felsó vidékén készúltek: akkor valöban nem látjuk át, miért ne lehettek volna az akkori bronzmúvesek között is múvészek és kontárok. A Felsó-Magyarországon átkutatott gazdag bronzkori telepek kozúl különösen a nógrádmegyeiek vonják magukra figyelmünket. Ezek között elsö sorban Kis- Terennét kell kiemelnünk, honnan már e század elsö felében egész gyújtemények jutottak Kubinyi Ferencz, Jankovich Miklós és Fejérváry