Page - 84 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

84 épitési technikäban kevésbbé avatott mesterek fogyatékosan gyôztek le. Nem meglepô tehât, ha arrol értesûlûnk, hogy a kôzépsô pillérek roszül voltak alapozva, s ennélfogva elhajoltak, a minek kôvetkeztében a különben js gyönge falak megrcpedeztek. Hozzâ jârùlt, egyebet nem cmlitve, az oldal- hajök rendszertelen, kuszâlt boltozata. E hibâk okoztàk, hogy a templomot végre is le kellett bontani. A templomnak a külseje sem volt egyôntetû, a mit még inkâbb érez- tetett a sok toldaléképiilet zavarö hatâsa. A nyugati homlokzaton a két torony, az oromfal, kivâlt pedig emennek aljâban a fô kapu és a két mellék- kapu nagy egyszerûsége, arânylag kicsiny volta, nemkülönben a magasan kiemelkedô kôzéphajô és kereszthajö âltal megkivânt külsö tâmasztô rendszer hiänya fölötte szembe szökö volt. Ettôl csudalatos mödon elütött a föl- épités.néhâny részletének gazdagsâga és mûvészeti tôkéletessége. A keskeny koszoru pârkâny fölött âttôrt geometriai diszu kâva emelkedett, mely a templomot hoszszâban és széltében szépen himzett szalagként övezte. Ugyan e disz ismétlôdôtt az oldalhajök parkânya fölött. A szentélyzâradék pârkâ- nyânak diszét azonkivûl lecsüggö szalagok sora egészité ki, a melyek alûl rôzsâkban végzôdtek. A zâradék egyébként is gazdag alakitâsû volt. Mind az öt oldalân a falnak majdnem egész szélességét elfoglalô ablakok nyiltak, a sarkain emelkedô, szép tagoltsâgû tâmasztô pilléreket pedig egymâs fölött és mögött öt sorban elhelyezett és élûkkel kifelé allô tornyocskâk élénki- tették. E pillérek a koszorûpârkânyt megszakitva nem csûcsban végzôdtek; lemetszett végiiket vizirânyos pârta koronâzta. Rendkivul gazdag volt a kereszthajôk homlokzata is. A fô kapunâl diszesebb és helyesebb arânyu a kereszthajö déli homlokzatânak kapuja, de ezt jôval fôlûlmûlja és méltôan sorakozik a zâradékhoz a kereszthajö éjszaki homlokzatânak kapuja, a közön- ségestôl eltérô, derékszôgû alkatanâl, épitészeti diszénél, nemkülönben az utolsô itéletet, Krisztust a kereszten, s magyarorszâgi Szent Erzsébet életének négy jelenetét àbràzolô domborû muveknél fogva a templomnak legnagyobb biiszkesége. E részletek vivtâk ki a régi templom szâmâra a legelsô helyet az orszäg csücsives épitményei közt, és az ùjjâépités viszontagsâgaibôl szerencsére majdnem vâltozatlanûl kerulve ki legjavât képezik a legûjabb templomnak is, mely 1896. évi szeptember havâban szenteltetett fol. Kassa vâros csücsives épitkezése, noha nem lehet tôle eltagadni, hogy a kôrûlményekhez mérten nagyszeru volt, még sem birt hatâst gyakorolni a szomszédos kôrnyékre, még kevésbbé a Fôlvidékre. Sârosmegyében az