Page - 131 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

ôltôzôtt alakja domboruan àbrâzoltatik. A XIV. szâzadbôl csak czimeres sircmlékek ma- radtak fônn. Ezek azonban a kôvetkezô szâzadban is diva- toztak. Ilyen példâûl Perényi Jânosnak a terebcsi templom- ban 1458-ban fôlâllitott sir- emléke, mely tôkéletes kimun- kâltsâgànâl fogva remeke a k<j- faragâsnak. A XV. szâzadban az elhûnyt vértezett alakjânak âbrâzolâsa volt szokâsos, és ez hagyomânyként âtszâllott a XVI. szâzadra is. Egészbcn véve csucsives-kori fôlfogâs jellemzi ezcn merev tartâsu alakokat, melyeknek arczàn a mûvész az egyéni vonâsokat tôrekszik àbrâzolni. A XV. szâzad végérôl, még inkàbb a XVI. szâzadbôl valôknak majd nagyobb domborûsâga és élén- kebb tartâsa, majd meg az itt-ott elôfordulô ékitmények elârûljâk, hogy a renaissance fuvallata ez idôtâjt a fôlvidéki szobrâszatot is érintette. A leg- régibbek egyike és valamennyi kôzt legbecsesebb az 1467-ben elhalt Szent-Gyôrgyi és Bazini Gyôrgy grôfnak siremléke a pozsony-szent-gyôrgyi plebâ- nia-templomban. Ez hatalmas koporsô vôrôs mârvânybôl ; fôdelén az elhunytnak képmâsa Schomberg GySrgy siremléke a pozsonyi koronâzo templomban. 17»