Page - 141 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

141 eszközök is kénytelenek ama természetes útakon haladni, a Felvidéket átszeló vasútvonalak érintik a kozépkori várak legnagyobb részét, vagy legalább oly közel járnak hozzájuk, hogy a vasúti kocsiból jól láthatók. A mikor tehát a robogó vonaton unalmunkat úzik az itt is, ott is föltunö váromladékok, a regényes mesék mellett emlékezzünk meg az emberi múveltség fejlódését szabályozó tôrvényszerûségrôl is, mely már akkor is érvényesúlt, mikor ama névtelen, barbár népek megerósített telepeik helyét Diós-Gyor vízi vár. kiszemelték. Annál jobban sajnáljuk, hogy építésük egyéb kórúlményeit súrú homály födi. Csak találgatásra vagyunk utasítva. A XIII. század kôzepén a szláv népek lakta nyugati országokban is általános uralomra jutott a bajor-frank várak mintája. Szinte kétségtelennek látszik tehát, hogy a Felvidék várai, s pedig úgy atzok, melyeknek bajor-frank származású, magyarra fordított nevük van, példáúl Hollókó (Rabenstein), stb., valamint azok is, melyek szláv nevet viselnek, a XIII. század második felében és a XIV. század folyamán szintén a német mintát kôvették. E szerint kerító falból, a hely alakzatához mérten egy vagy több elóudvarból, belsó udvar-