Page - 152 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

152 Âmbâr a tôrôk âllandôan fenyegette hazânkat és a kôrulmények egyébként sem voltak biztatôk : mindazâltal a XVI. szâzad folyamân talâl- koztak nehânyan, a kik az âtalakitott vârakban valô tartôzkodâssal nem elégedtek meg és a sik fôldôn gondoskodtak nagyobb kényelmet nyujtô, de a mellett a védelemre is alkalmatos lakôhelyrôl. Az ekként keletkezett vàrkastélyok szintén elôsegitették a renaissance meghonosodâsât. A mârkus- falvi vârkastélynak még inkâbb erôditmény jellege van és mintegy âtmenetûl szolgâl a vâr és a vârkastély kôzt; négy saroktoronynyal védett hosszanti alaku udvara kôrul emelkednek a lakâsra valô épûletek. Egy része ma romban hever. Szepesmegyében a nagy-ôri vârkastély egyik legelsô kép- viselôje a XVI. szâzadi épitkezésnek, a midôn a kor szellemének hatâsa alatt megvâltozott életmôd a vârak nyomasztô kényelmetlenségétôl szabadulni kivânkozik, de még nem mondhat le végleg a védelem kôvetelményeirôl sem. Ezt gradeczi Horvâth-Stansith Gergely hires tudôs, a theologiai vitâk nagy kedvelôje, épité a Poprâd kies vôlgyében 1580 és l59okôzôtt. Szabadon allô, négyszôgu, egyemeletes épiilet; zômôk, tagolatlan tômegének mogorva, daczos hatâsât még fokozza a négy sarkâbôl kiszôkellô négyszôgu torony, melyet renaissance formâkbôl alakitott pârta koronâz. Hasonlô elrendezésû és kûlsejù Nyitramegyében a brunôczi vârkastély. Ezt Bercsényi Miklôs grôf, II. Râkôczy Ferencz leghûbb barâtja és tâbornoka épité 1690 és 1695 kôzôtt. Eredetileg ârokkal és keritôfallal védett négyszôgu épùlet volt. A XVIII. szâzad végén a Vâgra nézô szârnyât lebontottâk, s ekként az akkor divatos patkôalakot nyerte, melynek hârom szârnya kôrûlfogja a nyilt, de szuk udvart. Ugyanekkor lehordtâk a keritô falat és betôltôtték az ârkot. Egyetlen bejâratânak egykor vonôhidja volt. Négy sarkân egy-egy négyszôgu, zômôk torony emelkedik, melyek egyike befejezetlen maradt. A tornyok hagymaalakû kupola fôdele szintén a XVIII. szâzadbôl valô. Nyitramegyében a nagy-bossânyi, egykor fallal és ârokkal ôvezett kétemeletes hatalmas vârkastélynak csupân homlokzata, balszârnyânak egy része és hatszôgletû két saroktornya âll még fônn, az is a helybeli bôrgyâr raktârâul szolgâl és rombadûlés fenyegeti. A Trencsénmegyében a Vâg folyôtôl nem messze fekvô Nagy-Ëittse vârkastélya a XVI. szâzadbeli e fajta épitmények kôzt a legterjedelmesebb. Ma is lâthatô ârka mutatja, hogy egy régi vizivâr helyét foglalja el. A kapu fôlirâsa szerint 1571-ben Thurzô Ferencz, a hite- hagyott nyitrai pûspôk épité, 1605-ben tuzvész utân fia, Gyôrgy, a pompa- kedvelô nâdor helyreâllitâ, a nélkul azonban, hogy eredeti jellegébôl