Page - 158 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

158 mutat, melyeken mostani megrongálódott állapotukban is fölismerhetö az egykori szabatos kimunkáltság. A déli kapun levó fólírás szerint e részleteket Ragusai Vincze mester készíté 1513-ban. Ugyanezen mester kezére valí szintén Sárosmegyében a berzeviczei és a kis-szebeni plebánia-templom déli kapuja; az utóbbit szép renaissance ékítményú keret és két delphinból alkotott orom teszi figyelemre méltóvá. A templomi berendezési tárgyak kórúl is nagy volt a tétlenség ez idó- tájban. A pozsony-szent-gyórgyi plebánia-templom fó oltára az egyedúli kiválóbb emlék, a melynek múvészettorténeti érdekessége azonban kár- pótlást nyújt azért, a mi netalán elpusztúlt. Méltó társa ez az esztergomi Bakócz-kápolnabeli oltárnak, Andrea Ferrucci da Fiesole építész-szobrász e kiváló múvének. Amaz a florenczi iskolának, emez az olasz múvészetnek éjszaknyugati legszélsóbb területén, Svájcz Ticino cantonjában virágzott iskolának a képviselóje; egyiknek sem találkozik párja az országban. Ez iskola rendkivúl népes és alkotásokban termékeny volt; a comói és a luganói szobrászépítészek már a XIV. században ellepték Lombardiát; a XV. század- ban eljutottak Velenczéig és Nápolyig; az Alpeseken innen is számos helyen találkozunk velük. Az oltár megrendelójének és készítójének neve, valamint általában keletkezésének ¡deje eddig nines földeritve; valószínúleg a XV. század végéról való és a Szentgyórgyi és Bazini grófok valamelyikének, talán III. János fiának, II. György grófnak köszöni keletkezését. Ez két izben is járt Olaszországban: 1452-ben III. Frigyes császárt kisérte Rómába, 1476-ban pedig Beatrixot, I. Mátyás jegyesét, 800 lovasból álló esapat élén Nápolyból Magyarországba. Ezen puha mészkóból faragott és ékítményekkel dúsan foldíszített, 2.34 méter széles, majdnem 3 méter magas oltár gyönge tagoltságú, de szerkezetileg és formailag onmagában teljes építészeti alkotmány, melynek az a ezélja, hogy szobrászati múvek állványáúl és keretéúl szolgáljon. A csúcsíves szárnyas oltárhoz hasonlitó alkata, meg a virágfüzéreknek majd a geometriai díszre, majd a csúcsíves szerkezet támasztó ívére emlé- keztetó elrendezése mutatja, hogy készítóje nem tudott teljesen szakítani a csúcsíves hagyományokkal és ekként megegyezik a comói szobrász-építész iskolával, mely legtovább volt a csúcsíves múvészet hatása alatt, sót annak egyik terjesztóje volt Lombardiában. Az ékítmény szerfölötti gazdagsága pedig megfelel az iskola azon másik jellemzó sajátságának, melynél fogva díszító kedvében az építészeti múvet elhalmozza, sót elnyomja faragványokkal.