Page - 183 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

183 nôvényekbôl a burgonya, a burgundi, czukor- és tarlórépa. A buza, fóleg a Csallókozben, jó években 75—82 kilogrammes. A nagyszombati és a külsó járásban termó búza szintén jó és szép, a rozs épenséggel kitúnó. Az árpa oly kiváló minóségú, hogy a hires morvaországival, a harina árpával vetekedik s a külföldi piaczokon „tót árpa" néven keresett czikk. Takarmánynak való, ipari és kereskedelmi nóvények, úgy szintén gyümölcs- félék bóven teremnek. A hegyes vidéken súrún tenyészik a dió, melynek szaporaságától kapták a megye egyes helységei, mint Alsó- és Felsó-Diós, nevóket. De szapora a dió a lapályon is, mint a pozsonyi díszligetben és a dunai szigeteken. Ez utóbbiak hires téli gyümölesök termöhelyei, névszerint a Pótschen nevú Dunaág melléke, meg az Ó-liget, melynek gyümölcse hires volt már a kôzép-korban is. A hegyes vidéken helyenként jól tenyészik a vad- és nemes gesztenye. A Csallököznek kevés a gyümölcse, mert a lakosok nem kedvelik a gyümolcsfákat ; pedig hogy ott mindenféle gyümölcs kitúnóen megterem, azt az egyes urasági kertek eléggé bizonyítják. Olgyán, de másutt is a füge a legízletesebb s leghúsosabb délvidéki fügével vetekedik jóság és édesség tekintetében. Alma, baraezk, körte, eseresznye, szilva szintén kiváló itt. Sárga és görög dinnyéiról meg épen hires a Csallókóz. Pozsonymegyének éghajlata és földje egyaránt kedvezó a szóló- termesztésre. Fóleg a Kis-Kárpátok keleti oldalán díszlik a szólótóke a pozsonyi, réesei, szentgyörgyi, bazini hegységeken fól egészen Felsó-Diósig. De helyenként a Kis-Kárpátok nyugati oldalán is megterem a szóló, külö- nösen pedig a délre hajló lejtökön. Itt a szóló határa Dévénytól Stomfán át Váraljáig húzódik. E vidékeken a szólómívelés torténete visszanyúlik a korai kôzépkorba, mikor a gazdaság ez ága a városi polgárságnak egyik fó foglalkozása volt. A legjobb borok a réesei, szentgyörgyi, práesai, grinádi, limbachi, csukárdi, bazini, diósi, dubovai, konyhai, melyek mind rendes czikkei a külkereskedelemnek. A szárazdi (szuchai), cseklészi, szempczi, terlingi határokban szúrt borok is elismert jóságúak. Jó borokat termesz- tenek azonkivúl a Kis-Kárpátok nyugati oldalán a lozornói, stomfai, mászti, beszterczei, újfalusi, dévényi, lamáesi, borostyánkói, máriavólgyi szólókben is. A megye állatvilága szintén eléggé gazdag. Az emlösök kózúl leggyako- riabbak a szarvasok a Búr-erdóben, a Viszókán s a szomszédos magaslatokon, mig a dámvad falkákban jobbára az urasági erdókben, kivált gróf Károlyi Lajos stomfai és gróf Esterházy Mihály cseklészi vadaskertjében találhatók.