Page - 194 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

194 Szomorú napok kóvetkeztek 1241 — 42-ben az országra és Pozsony városra is. Ekkor ôzônlôttek be a vad mongol hadak. A mohii szerencsétlen csata után IV. Béla Pozsonyba fut s itt kél át a Dunán Hainburgba. Majd 1241 nyarán a tatár sereg egy csapata Pozsony alá érkezik, a varos kôzelében levó Lamacs, de Pozsony külvárosa, Széplak is áldozatáúl esik a tatárok dúlásának. Maga a vár és a falak által védett város kárvallás nélkül maradtak. Az országos csapásból azonban a pozsonyiak is okúltak. Pozsony erósségeit akkor még jobban kiépítették. Ez újabb védelmi intézkedések amúgy is nagyon szükségeseknek bizonyúltak, mert a tatárjárás lezajlása után nem nagy idóre a cseh jarás veszedelme fenyegette Pozsonyt. Béla és Ottokár királyok kózt az ellenséges- kedés egyre nagyobbodott ; ennek a Pozsonyban 1254-ben május elején megkótótt békével véget vetettek ugyan, de 1260-ban újra kitórt a háboru. Pozsony szomszédságában, a Morvamezón a mai Kroissenbrunn és Marchegg kózótt zajlott le az ütkózet. A magyarok vereséget szenvedvén, Pozsony irányában visszavonúltak s lemondtak Stiria birtokáról. A belvillongások s az Ottokárral ismétlódótt viszályok késóbb is nagy szerepet visznek Pozsony tôrténetében. 1262-ben jótt létre ugyancsak Pozsonyban azon béke, mely a belviszályoknak legalább egy idóre véget vetett. IV. Béla király és fia, István ifjabb király, itt békültek ki. Anide alig hogy IV. Béla 1270-ben meghalt, V. István és Ottokár kózt újból egyenetlenségek támadtak. 1271 ápril 13-án a hatalmas cseh király nagy sereggel átlépte a magyar határt; Pozsonyt egyes védók vitézsége mellett is árulás kôvetkeztében kónnyú szerrel s elsó ostrommal hatalmába ejtette és várába bécsi harczosokból álló másfélezer fónyi helyórséget helyezett. Roppant volt a kár és szenvedés, mely akkor a várost és lakóit érte. Ekkor pusztúltak el a káptalani és a városi levéltárak is. A háború azután, hogy Ottokár Pozsonynál hajóhídon a Dunán átkelt, a dunántúli vidéken folytattatott ; ennek a Pozsonyban 1271 július 3-án aláírt béke vetett véget. 1273-ban azonban újra kitórt a háború, Pozsonyt Ottokár újra elfoglalta és csak 1277-ben adta vissza tóbb más magyarországi várossal és várral, mikor László király szóvetsége Habsburgi Rudolf német királylyal arra kényszeríté. A kóvetkezó évben (1278 aug. 26) Ottokár elesett Stillfriednél a László és Rudolf királyok ellen vívott csatában és IV. László király a nagy nap emlékére s fogadalma teljesítésére a Ferencz-rendúek gót stylú szép templomát s a mellette levó kolostort építtette. 1297-ben tórtént e templom fólszentelése. Ugyanez