Page - 196 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

196 mányozása, szabadalma, kinevezése Pozsonyban kelt. Az i 468 szeptember 8-án alkotott tórvénykónyvet itt erósítette meg az országgyúlésen. Mátyás király gyakori itt tartózkodásával udvarának fénye, a nála idózó külfoldi kóvetek s urak megjelenése rendkivúl élénkítette Pozsony nyilvános életét. De a városra nézve legfontosabb az volt, hogy itt alapította Zrednai Vitéz János II. Pál pápa engedélyével 1467-ben az Academia Istropolitanát, mely- nek épülete ma is fennáll a Ventur-útczában. Addig, míg az intézet fónnállott, híres férfiak múkódtek tanszékein, kik kózúl Brandolini Aurélt a trivium, és Müller Jánost, a hírneves Regiomontanust a quadrivium tanárát említjük. Mátyás halálával az országra s Pozsonyra is szomorú idók kôvetkeztek. Bár 1491-ben november 7-én a Pozsonyban kótótt béke megszílntette a Frigyes császár és Miksa római király, meg Mátyás és utána II. Ulászló kôzt kitôrt háborút és egyenetlenségeket, a tôrôkôk egyre fenyegetóbbé, az ellenók való védelem pedig a gyenge és szegény Ulászló kormánya alatt annál gyámoltalanabbá lett. Szerencsétlen fia, II. Lajos király, ide menekült 1520 szeptember havában a kiütótt dógvész elól. Innen intéz 1524 február 5-én levelet Henrik angol királyhoz, ecsetelve országának a tórók vész miatt való szomorú állapotát s kérve a keresztény nemzetek segítségét. A szerencsétlen mohácsi ütkózet után a tórók másfél évszázadon át hatalmában tartotta az ország harmadrészét. Pozsony ugyan kivúl esett a tórók foglaláson, de az ország sanyarú helyzetének kóvetkezményeit e város is fólótte érezte, mindamellett, hogy az ország fóvárosának elfoglalása kóvetkeztében Pozsony lépett annak helyére. I. Ferdinánd megválasztása után 1536-ban Pozsonyt a tórvény ideiglenesen az ország fóvárosának nyilvánította. Osszesen 11 királyt és 6 királynét koronáztak itt, de egyszer- smind kemény ostromok is érték ez alatt a várost Bocskay, Bethlen és Thókóly hadai részéról. II. József koráig a legtóbb fókormányhatóság székhelye volt ugyan, de külsó csinosságában és fényében mégis nagyon hanyatlott. Mária Terézia alatt azonban új korszaka kezdódótt. Várpalotája fényesen kiépúlt s az a királyné leányának, Krisztinának, s vejének, Albert szász-tescheni herczegnek, Magyarország kir. helytartójának állandó szállásáúl szolgált ; de maga a királyné is, a várlakhoz külón épületet, a most már teljesen elpusztúlt Therezianumot építtetvén, órómest tartózkodott a pompás kilátást nyújtó hegymagaslaton. Itt fogadta a nemzet hódolatát, itt hallotta az órókké emlékezetes „Vitam et sangvinem" fólkiáltást és itt határozta el a magyar nemes testórség alapítását. Midón 1784-ben a helytartótanács