Page - 248 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

248 A Nagy-Csallókóz egykor külón kerület s ónálló „provincia" volt. A felsó rész (Fcltáj) kózségei nagyobbrészt a pozsonyi, az alsó rész (Altáj) falvai pedig a komáromi várhoz tartoztak. A pozsonyi részt egyidóben Csallókózmegyének (Comitatus de Csallókóz) is nevezték. A lakosság tóbbsége a nemesi rendhez tartozott. Még ma is vannak falvak, melyeknek valamennyi lakosa nemes. A legfényesebb nemesi csalá- dok kózúl az Illésházyak, Esterházyak, Amádék, Kontok, stb. mind Csalló- kózt mondhatják ósi fészküknek. A hagyomány szerint az itteni lakosság Szent István idejében kezdett a kereszténységre térni, a ki itt tóbb egyházat épített. O maga a monda szerint Vajka nevú kózség helyén lakott, s 6 ültette volna itt a még ma is éló tóbb százados somfákat. Sokat regél a néphagyomány Zsigmond és Mátyás király gyakori csallókózi tartózkodásáról, ottani palotáiról s vadá- szatairól. A Csallókóz csakugyan ekkor élte virágzása korát; templomai, melyek érdekes építészeti emlékek, jobbára ebból az idóból valók. Tóbb helyt voltak királyi vadászkastélyok. A „Terra Vadaskert" már elpusztúlt, de a XVI. században még megvolt. Az órsi határban ma is neveznek egy helyet Vadasdiildnek. Mivel nedves talaja igen alkalmas volt gyümólcstermesztésre, a lakosság nagy része erre adta magát. A Csallókózból így lett aztán „gyümólcsós paradicsom", „gyümólcskert". Terményei nagy hírre tettek szert. Verbóczy hármas tórvénykónyvében fólemlíti, hogy a Csallókózben termett szólót tóbbre becsúlik bármely más szólónél. A mint azonban a Dunának és mellékfolyóinak erei a szabályozások miatt kezdtek kiszáradni, pusztúltak a gyümólcsósók, s a kertek és termékeny ligetek kopár, homokos helyekké váltak. Más helyütt meg elromolván a régi tóltések, a folyó árja semmisíté meg a jóllétet. A szigeten elterjedt rege így adja eló Csallókóz hanyatlását: Hajdan itt volt a tündérek Aranykertje, hol órók tavasz virúlt, s arany gyümólcs termett. A tündérek lakóhelye a Kis-Duna kózepén fekvó Ilka vagy Jóka szigete volt. Ott lakott a királynéjok, a bájos Tündér liona. A tündérek a szigetról a MacskarSven át jártak a mogyorósi rétekre, hol egy százados fúz alatt terítették meg asztalukat. A lakomán bárki résztvehetett. Mikor a tündérek távoztak, aranypor hullott a hajukból, s ki mennyit tudott, annyit szedhetett belóle. Nem is volt akkor sem szegény, sem koldús az egész Csallókózben. De mikor egyszer egy aljas ember jóllakván a tündérek asztalánál, durvasággal viszonozta azok jóságát,