Page - 261 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

261 Vittenczre jött anabaptista telepeknek ez lett a fó helye. Egykori birtok- kózósségük és kózségi külön állásuk ma már megszúnt; katholikus hitre tértek s a tót lakosságba olvadtak. Egymás közt most is németúl beszélnek, mint hajdan, mert a szobotiszti habánok Hannoverából jött herrenhutiak ivadékainak tartják és mondják magukat. Számos, csak náluk sajátos szó most is használatban van, mint: Adía (sas), Oltl (öreg, apa), Baza (nagy- néne), Kakerle (tojás), Örterle (lakóhelyiség), Stuberle (háló helyiség), stb. A ki Szobotisztnak habánok lakta részébe lép, különös világot lát maga korúl. Hosszú sora ez a sajátos alkotású földszintes házaknak, melyekben a komoly renddel tisztaság párosúl. A háznak lakásra és munkálkodásra berendezett földszintje fölött két, olykor három emeletú padlás emelkedik és kisebb részekre osztva a hálókamrákat foglalja magában, melyek ma jobbára gabonatárakúl szolgálnak. Az agyaggal gondosan tapasztott szilárd és tiszta építményt, a híres „habán tetó" födi. E tetó agyaggal begyúrt szalmarétegekból áll 2 —3 rendben egymás fölött, közbul vékony agyag- réteggel, belsó falán gipszforma vakolattal szilárdítva. Rendkivúl tartós, túz által elpusztíthatatlan s a viharnak is kitúnóen ellenáll, mely tulajdon- ságainál fogva a múlt században a kormány országszerte több ízben ajánlotta az alkalmazását. A verbóczi úthoz a magyar-morva határon egy másik út csatlakozik, mely a Jávorina aljából juh- és marhatenyésztésre alkalmas vidékeken (Miaván, Ó-Turán, Botfalun) át Vág-Újhelyhez a Vág vólgyébe vezet. Miava Nyitramegyének legnagyobb és legnépesebb kózsége; határa 14.321 hold, lakossága 10.000 fó; ebból azonban csak 3.000 lakik a kózségben, a többi a határban a íoo-on felúl levó irtvány-telepeken tartózkodik a hegyek közt. A kózség elszórt házaival, szántófóldjeivel, kertjeivel és legelóivel több mint két óra járásnyi hosszú, s az utas, a ki Ó-Tura felé tart, alig tudja, hol hagyta el az egyik kózség végét és hol lépett a másiknak a terúletére, annyira ósszeérnek az irtványaik. E kitúnó hegyi levegóben egészséges, szálas, szép nemzedék nó, mely lényegesen különbözik más irtványok népétól. Sokat ád a tisztaságra és a kényelemre, mit fából osszerótt házainak terje- delme, külsó és belsó berendezése is bizonyít. Fó foglalkozása a marha- tenyésztés. E mellett vagy félszázad óta nagy számú lelencz gyermekeket ápol és nevel, kiket Bécsból hordanak ide. Alig van irtvány, hol ily gyermeket nem lehetne látni. Hivatalos kimutatás szerint 1895-ben 54 l ily lelenczet neveltek itt. A beltelki lakosok egykor jóvedelmezó iparukat, a malomszita-