Page - 291 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

kereskcdést nehány tapolcsányi, újvári és nyitrai kereskedó tartja kezében. A marha- és lókereskedésnek fôbb piaczai Ersek-Ujvár, Nyitra, Galgóez, hol évenként vagy 17.000 darab marha kerúl eladásra; de távolabbra, neve- zetesen Budapest, Pozsony, Bécs vásáraira is sokat hajtanak; továbbá fóbb piaezok még Holies és Szenicz. Brezova és Német-Próna bór- és gyapjú- kereskedésérôl nevezetes; ez utóbbinak fó piaeza Nagy-Tapolcsány. Kiviteli czikk különöscn az arpa. Elénk forgalmi czikkek a pálinka és a borókaolaj, melyet Botfaluból és Vág-Üjhelyból Német-, Franczia-, Angolországba és Boszniába elég nagy mennyiségben szállítanak. Nyitramegyének 5723.39 négyszogkilométernyi területén 396.559 lakosa van, tehát egy négyszôgkilométerre 72.82 lélek jut. Legsúrúbb a népesség az éjszakkeleti és éjszaki részekben, vagyis ott, hol a megélhetés a legnehezebb. A létért való nehéz küzdelem kergeti e népet idegenbe. Idószakonként ezerszámra mennek messzi vidékekre, keletre egész Romániáig; Amerikába is sokan járnak; állandóan távol van a népesség 8°/0-a Buda- pesten, vagy Ausztriában. A megye 12 járásba osztott 440 kozségébôl is a legtöbb a három felsó nyitrai járásra jut. A Vág és Nyitra vôlgyében majdnem minden negyedórányi távolságban súrún következnek egvmás után a kôzségek, rníg a déli lapályos részeken leginkább terjedelmes puszták és majorok teszik a népesebb telepeket. A sellyei járásban szintén súrú a népes^ ség, mert itt 10 kôzségben összesen 32 ezer lakos van. A három rendezett tanáesú városhoz, Nyitrához, Szakolczához, Ersek-Ujvárhoz 37 nagykôzség járúl, a többi mind kiskôzség. Nemzetiségre nézve e megye népének 72.82%_a tôt, l7.52°/0-a magyar, 9.05%-a német. A magyarság ma különösen a Vág alsó mellékén, a Vág és a Nyitra lapályának déli részén van elterjedve, s a Nyitra vôlgyében Nyitra városán túl nyomúl föl a Zoborhegységnek keletre nyúló szôlôs oldalai aljában, hol Pográny, Bodok, Geszte, Gerencsén, Csitár, Ghymes, Kolon, Zsére, Béd és Menyhe népe testalkat, ruházat, beszéd, szokás és életmód által egyaránt kiválik a többi nyitramegyei magyarok kózúl. Egészséges, kemény természetú nép, mely szereti a szólómunkát, kitúnóen beválik katonának, mint gyalogos is, de igazi eleme a lovas szolgálat, mert úgy szólva lovon és lóval nö fei. Sok régi szokását megórizte tánezban, szórakozásban. A szomszéd hegyeket sajátos néven ismeri. A Pilis neki Szent Király hegye, a Zsibricza Ibricze, a többi : Kôszikla, Vaskapu, Zobor mezeje, kis és nagy Kurutnya, Vrisinye, Hosszúhegy, Hegygombja, Tekenyós, Hegyessas, 37«