Page - 394 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

394 nyáron át gatyában járnak, de a megye néhány kózségében látható bór- túszót nem viselnek. Házaikat rendesen fából készítik szalmás, vagy zsindelyes magas tetóvel, rendesen kémény nélkül. Fából rójják óssze a melléképúleteiket is. Foglalkozásra nézve a fóldmívelés és marhatenyésztés mellett házi ipart is iiznek, s ott, hol a kózségekhez az erdók kózelebb vannak, a kincstári erdókben favágással, a szálfák kifuvarozásával és tutajozással keresik kenye- rüket. A kézmívességet úzók egész kózségeket alkotnak, így az ácsok, kómívesek, szitakótók, üvegesek. Ez ntóbbiak, mint házalók, folyvást útaz- nak; bejárják egész Galicziát s Oroszország nagy részét. A megye lakosságá- nak nagy része napszámos munkákra jár más vidékekre; kivált a budapesti építkezéseknél találnak foglalkozást, s keresetók megtakarított részével csak akkor térnek haza, mikor már késó ószszel a zord idójárás miatt az épít- kezéseket megszúntetik. Ez alatt az otthon maradtak (leginkább az asszonyok) látják el a gazdasági munkát, kik egyszersmind fonással, szóvéssel, a házi használatra szükséges vászon és szúrposztó készítésével foglalkoznak. A házi iparban külónósen enilitendók itt a ruházati czikkek s az azokon elófordúló hímzések; továbbá a nók g5csózótt („kleplizett") csipke fejkotóje, az aranyvórós és kéksárga hímzésú ingvállak, férfi ingújjak, túszók, harisnyák, balta-és késnyelek, furulyák, dudák; ügyesek a fakanalak, tálak, teknók, kosarak, kasok, szalmafonások készitésében. A legutóbbi 1890-ik évi országos Osszeírás adatai szerint a megye lakosságának óstermelési foglalkozása a kovetkezóleg oszlik meg : 63.307 hold szántófóld, 42.969 hold rét, 66.937 hold legeló, 185.516 hold ei-dóség és 21.277 hold terméketlen terúlet. A mívelés alatti terúletnek kétharmad része kincstári uradalom, egyharmad része magán birtok, a mi 243 nagyobb birtokos és 15.480 kis birtokos kózótt oszlik el. A megyének magas fóldrajzi fekvése, a fóld soványsága, hegyes-dombos alakúlata, a vólgyek vízbeli bósége, az éghajlat, az erdei rétek és a havasok legelói inkább az állattenyésztésre, mint a mezógazdaságra utasítják a lakos- ságot, mely addig, mig az erdóirtás és a rétek feltórése el nem harapódzott, sokkal tóbb állatot tenyésztett, mint a kózelebb múlt és a jelen idóben, s a szomszéd megyékkel élénk marhakereskedést úzótt. A gazdák az éghajlat- nak és a hegyes vidékeknek megfelelóleg az apró, hegymászó lengyel fajú szarvasmarhát és lovat tenyésztik. A fajnemesités megkezdése alig vihetó 30—40 évnél folebb s ez is csak a nemesi birtokokon, meg a volt mezó-