Page - 403 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

m csak megéhezik, s hogy a családhoz bekôszôntô ismerôsôket mindig meg lehessen kinálni egy karaj kenyérrel. A tôt ember igen sok kenyeret fogyaszt, s talán azért nevezi ôt a magyar „kenyeres tótu-nak. A tôt nép szereti a társas életet, a tereferét, mikor sürgós mezei vagy házi munkája nincsen. A szomszédok tehát gyakran ellátogatnak egymáshoz úgy a hosszú téli estéken, mint ünnep- és vasárnapokon, s télen a meleg szobában, nyáron a ház elôtti padon vagy az ereszalján ülve beszélgetnek. T<5t házak Iglón, Szepesmegyében. A kózügyekról leginkább a korcsmában tanakodnak, bol a férfiakat az asszonynép nem zavarja; ott hányják-vetik meg a kôzség ügyeit; ott kôtnek szerzódéseket ; ott vállalkoznak valamely kôzôs munkára s azonnal meg is iszszák az áldomást, mely nélkül a felvidéki tôt semmiféle munkát sem vállal el. Mikor aztán tôrvényesités végett megjelennek a kôzség házán vagy a bíró lakásán, már kész dologgal szoktak elóállani. Verekedés, lopás ritkán fordúl eló. A kôzség lakossága tôbbnyire jó egyetértésben él, egymás sorsa iránt ószinte jóakarattal érdeklódik, ha egyiket vagy másikat baj éri, a tóbbi szívesen segít rajta s kórúlményeihez képest támogatja a szerencsétlent. 5 1 *