Page - 424 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

424 monda a hires rablóról, a ki tulajdonképen csak azért adta magát ilyen életre, hogy a szegényeket védje a gazdagok ónkénye ellen. Vannak a tôt népkóltészetnek babonás tiindérmeséi is. Tündérek, tôrpék, garaboncziás diákok, 9 vagy 12 fejú sárkányok, seprónyeleken repúló boszorkányok, elátkozott királyleányok az ilyen mesék fó szereplói. A színhely tóbbnyire szarkalábon álló vár, arany- vagy ezüsterdó, üveghegy, aranyfalú barlangok, stb. Majd mindenütt szerepel a 3-as, 9-es vagy 1 2-es és 24-es szám. A régi várromokról szintén sok mese él a nép száján; és sokat regélnek egy-egy szeszélyes alakú kószikláról, a mely szerintók nem egyéb, mint valamely mese fószereplójének kóvé vált alakja. A tót népmeséknek számos gyújtójük akadt. Népmese-gyújteményeket adtak ki : Rimavsky János ( 1845), Skultéty Agost és Dobsinsky Pál ( 1858— 1860). Ezenkivúl sok tôt népmesét kôzôltek a Felvidék minden részéból az „Orol", a „Slovenské Pohlady" s más tót folyóíratok. A tôt népviselet. A tótok ruházatában nagy a változatosság, a melyet azonban egyszerúség jellemez, csak néhol van külónósebb dísz. Kevés tót vidék van, a hol a nép elhagyta volna hagyományos ruházatát s minden sajátosság nélkül való nemzetkózi ruhába óltózkódnék. A ruházatban a változatosság sokszor annyira megy, hogy nemesak vidék vidéktól, kózség kózségtól külónbózik, hanem gyakran ugyanazon falu lakossága is tóbbféle- képen ruházkodik. Szegény vidékcken, mint pl. Trencsénmegye éjszaki részén, télen-nyáron órege-fiatalja egyforma ruhában jár, s ünnepi kóntósük is legfólebb abban külónbózik a hétkóznapitól, hogy amaz újabb, emez pedig kopottabb, viseltebb. Jobbmódú vidékeken azonban czifrább, változatosabb a ruházat ; így a hontmegyei Teszér tôt népénél. A tót ruhaviselet legfóbb ékességei a hímzés, zsinórozás és a külónféle csipkék. A mi az egyes ruhadarabokat illeti : az ing (kosela) tóbbnyire óvón alúl ér, s a gatya kótése szorítja a derékhoz. A délkeleti megyékben azonban az ing oly róvid, hogy csak a mell felsó részét takarja; a derék tehát a gatya- kótésig (po pás) mezítelen. Az ing újja egész hoszszában egyenletes bóségú s a kézfónél nyitott; újabb idóben azonban olyan inget kezdenek viselni, a melynek újja a kézfónél megszúkúl s a kézfót befódi (do obalku). Az ilyen inget a nép németntV. nevezi, a nyitott újjút ellenben tôt ingntV. (nemecké, slovenské koSel'e). Az ing nyakát tóbbnyire keskeny gallér (obojok) szegélyezi. A nyaktól a mell kózepéig nyílása van az ingnek ; a gallér két végét zsinórral