Page - 432 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Volume 18

432 A tôt nyelv és irodalom. A tôt nyelv helye a szldv nyelvek sordban. A Magyarorszâg felsô megyéiben lakô tôtok nyelve a szlâv nyelvcsalâdhoz tartozik, de hogy milyen helyet foglal el a tôbbi szlâv nyelvek kôrében, arrôl elâgazôk a vélemények; ez pedig fôleg onnan van, hogy a tôt nyelv eddigelé nincs tudomânyosan fôldolgozva. A szlâv nyelvészek és a kôzvélemény abban a téves hitben vannak, hogy a tôt nép a cseh nemzet egy része, s nyelve a cseh nyelvnek csak egy szôjârâsa (dialectusa). Ezt a hibâs vélekedést egy tôrténeti esemény kôvet- kezménye szulte. Mikor ugyanis a huszitâkat hazâjukban iildôzni kezdték, kôzulôk sokan kisebb-nagyobb csoportokban Magyarorszâgba menekultek. Ilyen môdon mâr 1440 elôtt sok cseh huszita telepedett meg hazânk fel- vidékén, kûlônôsen a tôtok kôzôtt, s midôn 1440-ben Albert kirâly ôzvegye, Erzsébet kirâlyné, Magyarorszâgba hivta brandisi Giskra Jânost, ennek személyében a cseh huszita menekultek megbecsûlhetetlen védnôkôt kaptak. A kirâlyné Giskrânak birtokâba adta Zôlyom vârosât, sôt ugy szôlva az egész Felsô-Magyarorszâgot az ô igazgatâsa és parancsnoksâga alâ helyezte, s ilyen môdon a cseh jôvevények hatalmukba ejtették Magyarorszâgnak épen azon vidékeit, a melyeknek lakossâga az ôvékkel rokon szlâv nyelvet beszélt. Nagyon fontos ez, a mint Sole cseh irô is megjegyzi „Nârodnost a jeji vyznam v zivotë verejném" (A nemzetiség jelentôsége a kôzéletben) czimû, 1881-ben Prâgâban megjelent muvében, mivel Husz nem csupân vallâsujitô volt, hanem egyszersmind buzgô nemzeti izgatô is ; ezért lett az egész huszita mozgalom a legnagyobb mértékben nemzeti jellegu. Giskra és emberei Felsô-Magyarorszâg tôt lakossâgânak nemcsak a huszita tanokat hirdették, hanem a kirâlynétôl nyert kivâltsâgos hatal- muknâl fogva sajât cseh nyelvùket is bizonyos uralomra emelték a felvidéki tôtsâg kôzéletében, sôt a magyar honi lakossâggal és hatôsâgokkal valô érintkezésûkben is a cseh nyelvet hasznâltâk, mirôl a felvidéki vârosok levéltâraiban ma is szâmos okirat tanuskodik. Nem elégedtek meg azzal, hogy a maguk részére alapitsanak egyhâzkôzségeket, hanem oktatâs utjân, s ha ez nem hasznâlt, erôszakkal is oda tôrekedtek, hogy a honi lakossâg is elfogadja a huszita hitet. Tôbb helyrôl eluzték a katholikus papokat s huszita prédikâtorokat ultettek helyûkbe; igy némely felsô-magyar-