Page - 11 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

11 hosszú időn át a német lakosság egyháza, a melyben az idegen eredetű polgárság keresztelkedett és temetkezett. A XIV. századbeli keresztelő- kápolnán német fölírat van. Még a XVI. században is két nyelvű volt itt az isteni tisztelet, míg végre a lengyel nyelv jutott egyedüli uralomra. A néme- teknek ez óta a közelben álló Szent Borbála-templomocskát engedték át. A Boldogasszony templomába lépve, hiindjárt megakad a szemünk a szentély hátterében lévő három, igen régi színes ablakon, a melyeknek üvegei szafirok, topázok és rubinok mozaikjához hasonlóan ragyognak. Ez ablakok előtt a Veit Stoss óriási szárnyas oltárának aranyos alakjai emel- kednek; az oltár, ha a szárnyai ki vannak tárva, középső képén a Boldogságos Szűz halálát ábrázolja az apostolok között. Ha ellenben az oltár szárnyai be vannak csukva, akkor egész sor újtestamentomi jelenet látható rajta, csillagokkal gyéren behintett égszínkék alapon. Midőn néhány évvel ez előtt az ódon templomot kijavították, falait Jan Matejko színes ábrázolatokkal díszítette. A szentély falaira angyalokat festett, a kiknek mindenike egy szalagot tart, melyen a lorettói litánia egy-egy czíme olvasható. A templom falain a „Salve Regina" hymnus szavait látni, a főhajóban meg különféle czímereket, így a czéhekéit, az egyetemét, stb. A tető boltívei csillagokból álló s egymásba font arany szalagokkal vannak díszítve. E tarka ékítmények ma még talán kissé nyugtalan, rikító színezetűek, de az idő már is kezdi a színeket tompítani s remek összhangba olvasztani. Annyit már most is kénytelen bárki is elismerni, hogy e festmények egy ihletett nagy szellem alkotásai. Ha azonban igazán kívánjuk méltányolni e fölötte merész és teljesen egyéni ízlésű polychromia hatását : akkor este, pl. a májusi ájtatosságok idején, vagy a karácsonyi éjféli mise alkalmával, avagy nagyszombaton a föltámadási körmenetkor lépjünk be a templomba. Ilyenkor, a gyertyák ragyogó fényénél a színek bámúlatosan nyugodt és szép harmóniába olvadnak, s a csillagok úgy tündöklenek a boltozatról, mintha valami ködfátyolon át szűrődő fényű igazi csillagok volnának. Az újjáalakításkor a templom ablakainak fehér üvegtábláit ólom- karikákba foglalt zöld korongokkal s utóbb néhány pompás színes ablakkal cserélték föl. Egyebekben azonban a legnagyobb kegyelettel megőriztek minden régi emléket. Nem bántották sem a bárok oltárokat és énekkarza- tokat, sem a modoros képeket. Nem mozdították el helyéből sem a szentség- tartót, sem a trébelt ezüstlemez-hátterű feszületet. Megmaradt a nyakán aranygyapjas rendet viselő lengyel fehér sas is az oldalhajóban, a melynek 2*