Page - 34 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

u izlésű háza a Ring-tér nyugati oldalán, s Ugyanezen sornak szépen és elmésen tervezett sarokháza, a mely valamikor a régi hírneves Szolc-Wolfowicz család (a német Scholz Wolfgang származékainak) tulajdona volt. E háznak erősen kiszökellő földszíntje ékalakúlag faragott kövekből épült ; érdekes sarokpillére és számos szobrászati díszítménye van, melyek közt néhány, a XVI. század polgári hajviseletét ábrázoló fej említendő ; homlokzatát azon kor humanista divatját követő latin mondatok ékítik. Említendő még a XVII. század elején épült Bandinelli-féle ház, mely valaha az első lengyel királyi postamesteré volt; faragott delfin-díszítményei ma már, sajnos, meg vannak csonkítva. Továbbá az úgy nevezett velenczei ház, egykor a rendkívüli és félhivatalos jellegű velenczei consul, Massari Antal (1610) tulajdona, mely élekre faragott kövekből van rakva s a kapuja fölött a szépen kidolgozott velenczei oroszlán áll. De még a szembeszökőn új és sivár, hétköznapi tekintetű házak belse- jében is meglep bennünket egy-egy eredeti és ötletes faragású jelképes díszít- mény, családi czímer, csúcsíves ajtókeret, gazdagon ékített ajtószemöldök vagy gyámkő, szép fa mennyezet s más régi maradvány, a mely a XVI. és XVII. század lengyel patríciusainak Ízléséről tanúskodik. S mily változatosság mutatkozik a hajdani díszítmények e csekély emlékeiben, és a helyi ízlésnek mily jellemző tarkasága a legkülönbözőbb eredetű ékítmény-elemekben, a melyek a legtávolabbi világtájakról vannak összehordva! Itt egy örmény czifrázat ötlik szemünkbe késői gót mértani díszítmények mellett; amott az olasz renaissance lendületes vonalai szemlélhetők túlcsapongó keleti ékítések szomszédságában, a szerint, a mint a tulajdonos vagy az építőmester örmény vagy német, firenzei vagy levantei „frank" ember volt. A világi középületek sorából a városházának beomlása óta (melyet a híres és szerencsétlen Novicampius Márton városi consul 1620 körűi toronynyal és számos kőszoborral díszíttetett), a kevéssé érdekes városi és a királyi lengyel fegyvertáron kivűl semmi sem maradt fönn ; csupán a még aránylag elég jó karban levő templomok tanúskodnak rég letűnt nemzedékek érdekes hagyatékaképen Lemberg változatos történelmi viszontagságairól. Három keresztény hitfelekezet, a katholikus, a görög-egyesűlt és az örmény, a melyek valaha nemzeti szellem és művelődési irányok szerint is élesen különvált községekbe tagozódtak, osztozik a város legérdekesb és legódonabb templomain. (E három felekezetre való tekintettel nevezi Lemberget a költő és krónikás Zimorowicz Leopolis Trip/ex-nck.) Külföldiek szemében igen föltűnő sajátsága Lembergnek, hogy falai között három érsek lakik, azon