Page - 36 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

36 E kimutathatólag a XIV. századból származó csúcsíves épület itt, a nyugati műveltség végvidékén, a „tatár-dúlás* torkában s az akkortájt oly zűrzavaros muszka világ küszöbén, mindenesetre büszkén fölmutatható nemesi czímere a városnak. A székesegyház, melyen igen sokáig dolgoztak (utolsó építőmesterei : a boroszlói Grom Joákim és Rabisch Ambrus) Lemberg német korszakának az emléke, ép úgy, mint a krakói Boldogasszony-egyház az ott megtelepedett városalkotó német lakosság hitbuzgalmának a műve. A lembergi német telepesekről Zimorovicz krónikás is elismeri, hogy a benszülött muszka népséget ők térítették meg és tanították szelídebb erkölcsökre : „e silvestri urbanum, e Roxano Romanum facientes". A templomnak ma már csak a szentélyzáradéka őrizte meg eredeti csúcsíves alakját, míg az egész a toldások és a XVIII. században történt szerencsétlen újjáalakítás következtében elég idomtalan és elegyes épűlethalmazzá lett. A belseje háromhajós csarnok- templom, a mely azonban a fő szentély kivételével, hol a szigorú, szinte szegé- nyes tagolású csúcsíves építkezés még megmaradt, eredeti jellegét elvesztette. A székesegyház tőszomszédságában, dísztelen hátsó homlokzatával a Halicsi-útcza felé fordúlva, áll az ú. n. Olajfák-kápolnája, melyet Bőim György gazdag posztókereskedő s a lembergi előkelő polgárcsaládok egyik legkiválóbbjának tisztes őse építtetett 1609-ben. Kő homlokzatát teljesen elborítják a dús renaissance faragványok, míg belsejében igen sok, részben színes kő és alabastrom szobormű látható, melyeknek legjava, úgy vélik, a lángelméjű Pfister jános alkotása. Eredetileg e kápolna a Boim-család mauzóleuma volt s ma is ékesen szóló tanújele a lengyel patrícius nemzet- ségek vagyonosságának és pompaszeretetének. A székesegyház után első helyen a bernhardinusoknak Szent Andrásról nevezett temploma érdemel említést, mint építészeti tekintetben nemcsak Lembergnek, hanem egész Galicziának egyik legkiválóbb egyháza. Ez a XVII. század első éveiből való, s építését a Lembergben megtelepedett olasz Paolo Romano kezdte meg, ennek halála után pedig a svájczi Ambrosius (lengyel melléknevén „ex arte Przychylny", a „kegyelt") folytatta. A bernhar- dinusok temploma igen tetszetős homlokzatú, polanyi terméskőből való épület, melynek jól tagolt homlokfalát Ízléses szobrok és díszítmények élénkítik. III. Zsigmond király, a ki műbarát, sőt szakértő is volt, abban látta e templom fő hibáját, hogy a különben igen hatásos épületnek az alsó tagozata kellőnél alacsonyabbra van számítva, s ebben teljesen igaza is volt. A templom hátsó része egyike a legeredetibb építészeti képeknek Lembergben. Az élénk kék