Page - 75 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Volume 19/1

75 Lassan, de folyton fölebb-fölebb emelkedünk. Már alkonyodik, mikor végre az 1.300 méternyi magas „Gadzynáu-n egy havasi pásztor-kunyhóhoz érünk. A vendégszerető huzul gazda az e népfajt jellemző szívességgel fogad bennünket, s nála maradunk éji szállásra. A kunyhónak fenyűgallyakból font szellős falai csak gyönge védelmet adnak a hűvös éjjeli levegő ellen. A közepén álló nagy tűzhely azonban jóleső meleget áraszt, a melyért még a kelle- metlen füstöt is eltűrjük. A tűz fölött függő bogrács és a fali polczokon fölhalmozott juhsajt jó ízű vacsorát igér. Csakhamar készen is van az illatosan párolgó kukoriczapép (polenta), az itteni lakosság fő tápláléka. Juhtúróval (bryndza) és szalonnával elkészítve nagyon ízletes és erőt ad holnapi útunk fáradalmaira. Leheveredünk az illatos szénára és kíváncsian hallgatjuk a néhai nevezetes Dobosz rablóvezér, afféle huzul Rinaldo Rinaldini kalandjait. E közben megfigyeljük a huzulok értelmes kifejezésű arczait, a kik a sötét háttérből élesen kiváló világos körben valamely híres régi flamand festő ecsetére méltó képpé csoportosúlnak. A havasi pásztorkürt (trombita) mélabús hangjai csöndes álomba szenderítenek bennünket ; a nyugalmas éj -után kora hajnalban kisietünk a szabadba. Minő látvány ! Zord sziklák merednek mindenfelől a nagy völgykatlan körűi, jobb felől az erdős Mariszewska (1.564 méter) emelkedik, balra a Szpyci (1.866 méter) vadregényes kőtengere, előttünk pedig a Czarnahora szép kúpalakú legmagasb csúcsa: a Hozverla (2.058 méter). A mélyebben fekvő erdők még ibolyaszínű sötétségben pihennek, a hatalmasan kiemelkedő csúcsokon ellenben már a hajnal bíborfénye ragyog. A Pruth forrásvidékén vagyunk. Az alattunk morajló patakocskákból ered, s szülőhelye igazán méltó e szép hegyi folyóhoz. Forrásai színkör alakban álló sziklák közül buggyannak elő. Óriási kőlépcsőkön emelkedik a talaj a fő csúcs és a Czarnahora két mellékága felé, délen pedig a Szpyci meredek sziklái zárják el a félkört. Magas, szeszélyes alakú, függőleges kőtáblák óriási színfalakhoz hasonlóan emelkednek a háttérben. A színkör fenekén szétszórt számos sziklatömb olyan, mintha emberkéz faragta volna ki és csak az idő vasfoga változtatott volna egyetmást rajta. Lovacskáinkat hátrahagyjuk és gyalog vágunk neki a Czarnahora legmagasb csúcsának. A vörösfenyű helyébe, mely mindig csenevészebbé törpül és utóbb egészen eltűnik, 1.400—1.700 méternyi magasságban a czirbolya- és a gyalogfenyű lép. E két fafaj nem alkot összefüggő erdő- állományokat, hanem füves hegyi rétektől mindúntalan meg-megszakított 10*